A Godot Galéria szeretettel meghívja Önt
Bukta Imre
Erzsi, Piri, Sári, Mariska, Rozáli, Ella, Bella, Juci, Karolina, gyertek vacsorázni!
című kiállításának megnyitójára
2007. március 28-án, 20 órára
Kapuban
Bukta Imre művészetének témája: a falusi élet, a mezőgazdaság, a szokványos paraszti munkák. A szociografikus jelleget iróniával, groteszkséggel, abszurditásokkal elegyíti. A ’70-es évek közepén teremtette meg sajátos, azóta védjegyévé vált, ún. mezőgazdasági művészetét. A Godot Galéria most legújabb munkáit mutatja be. A nagyteremben tíz olajfestmény – egy applikált, – a kisteremben vegyes technikával készült műalkotásai láthatók.
„Örülök minden technikai lehetőségnek. Egyszer a mesterem, Pataki János mondta, hogy ne kövessek grafikus allűröket, menjek vissza a faluba, és sok mindent fogok találni, egyszerűen hajoljak le érte. És neki lett igaza! A lényeg az, hogy az ő mindent fölhasználó tevékenysége ösztönzött engem tulajdonképpen arra, hogy egyszerre több dologgal foglalkozzam. Ez a kezdetektől így volt, mert a műtermi meghitt hangulaton túl – ahol szerettem rajzolgatni – már a 70-es években is fotóztam, készítettem akciókat. Noha a két műfaj között óriási távolság van, én ezt egyéb műfajokkal áthidaltam, és a mai napig ezt teszem. Szeretek különböző eszközöket használni, tehát nem tekintem, mondjuk, a videoprojekciót mágikus lehetőségnek, és nem varázsol el, tehát föl tudom használni.”
Turkáló
„Tulajdonképpen nem is tudok mindenre odafigyelni, annyi ösvénye van a művészetnek. És ugyanoda lyukadtunk ki, hogy nem az eszköz a lényeg, hanem hogy miről szól, és mi az a mű. Én elsősorban aszerint tudom megítélni a jó művet, hogy engem megüt-e, szíven talál-e valahogy. Mindegy, hogy milyen technikával készült, Csak ezután próbálom meg értelmezni. Gondban vagyok azokkal a művekkel, amelyek esetében nem érzek semmit, és el kell olvasnom valamit, hogy értsem, tulajdonképpen miről is van szó.”
Vidéki pár
Bukta Imre a ’70-es évek elejétől foglalkozik képzőművészettel. Tagja a Vajda Lajos Stúdió Egyesületének, a MAMÜ Társaságának, 1996-tól a Magyar Művészeti Akadémiának. Díjak, elismerések: Munkácsy Mihály-díj (1987), Érdemes Művész (1997), két alkalommal képviselte hazánkat a Velencei Biennálé Magyar Pavilonjában (1988, 1999). Alkotói tevékenysége igen sokrétű: a hagyományos grafikai munkáktól a vegyes technikával készült rajzokon és az olajfestményeken keresztül vezet a kukorica, gyufa, csempe, szőr felhasználásával készített művekig. Köztéri szobra található szülőfalujában, Mezőszemerén. Művészetének másik jellemző műfaja az installáció, performance-tevékenysége nemzetközi hírű és jelentőségű.
Baromfiudvar
A kiállítás április 21-ig tekinthető meg keddtől péntekig 10 és 18, szombaton 10 és 13 óra között.
