A nagy érdeklődésre való tekintettel a Godot Galéria Elfajzott művészet II. című kiállításának nyitvatartási idejét május 11-ig meghosszabbítottuk.
Bada Dada Tibor | Baksai József | Bálint Norbert László | Bodoni Zsolt | Bódis Barnabás | Bogdándy Szultán | Csabai Renátó | drMáriás | Duliskovich Bazil | Fajgerné Dudás Andrea | Fehér László | feLugossy László | Gaál József | Gallai Judit Ágnes | Győrffy László | Hermann Zsófia | Kalán Viktória | Karácsonyi László | El Kazovszkij | Király Gábor | Kis Róka Csaba | Kopasz Tamás | Kósa János | Menyhárt Tamás | Nagy Kriszta x-T | Orosz-Stefán Renáta | Polner Eszter | Sinkovics Ede | Šwierkiewicz Róbert | Szikora Tamás | Szűcs Attila | Tamási Cluadia | Alexander Tinei | Tóth Magdolna | Tóth Xénia | Ujházi Péter | Váli Dezső | Végvári Gergely | Verebics Ágnes | Wächter Dénes | Wirth Abigail
Kurátor: Kozák Gábor
Megnyitó: 2024. március 21-án 20 órakor
Megnyitó performance: BMZ: Emesis - Tisztulás III.
A legnagyobb különbség a régi kiállítás és a mostani között a szándék. Akkor elrettentő példaként állították ki azokat a műveket, most mi követendő példaként mutatjuk be őket. Akkor minden művész az akaratán kívül szerepelt, most a legtöbb szívesen van itt, néhány művet kértünk csak be magángyűjteményekből. Akkor egy nagy állami múzeumban valósult meg a kiállítás, ez a mostani egy kis magángalériában. Az Münchenben volt, ez Budapesten, az állami szervezés volt, ez pedig néhány ember akarata. És az egy másik kor volt, mint ez a mostani.
Az installálás hasonló lesz: mi is szándékosan nagyon sűrűn, egymásba szinte átlógva tesszük a falra a képeket, de míg a régi kiállításon ezzel méltatlan helyzetbe akarták hozni őket, mi csupán még töményebbé szeretnénk tenni az élményt.
Nem várjuk meg, hogy pellengérre állítsanak minket, magunktól állunk ki a placcra.
Nézzük, hogy kit állítottunk ki és kit nem:
Olyanokat nem, akik trapézokat, csíkokat, négyzeteket, paralelogrammákat, oválisokat festenek azúr kékkel, nápolyi sárgával és bézzsel lelketlen irodai dekorációt létrehozva az alkotás legkisebb valós szándéka nélkül.
Gyerekkönyv illusztrációt készítő bohócokat sem, akiknek alkotás közben az egyetlen motivációjuk, hogy az egyiküknek sikerült elérni a legszentebb célt: a létező legkevesebb erő befektetéssel a legnagyobb anyagi sikert.
Olyan műveket sem, amelyek összefüggéstelen, erőltetett, magukban a művekben nem visszaköszönő koncepció mentén jöttek létre, valójában csakis azért, hogy az event leírásában benne legyen az összes olyan hívószó, amit a zavarodott, konformista alkotó trendinek, aktuálisnak gondol és simogatást vár érte.
Nemet mondtunk a hideg számolgatásból létrejött művekre és a biomorf indíttatású cukiságokra. De minden más cukiságra is.
Akiket meghívtunk, azokról ki merjük jelenteni, hogy van lelkük, mernek élni, meghalni, állításokat megfogalmazni, néha másnak lenni, szerelmesnek lenni, szerelmeskedni, elvetélni, gúnyolódni, vadul röhögni, őrültnek lenni, szomorúnak, kritikusnak lenni, akár magukkal szemben is.
Mernek érzelmeket, valódi történéseket megjeleníteni, fekete színt is felvinni a palettára, indoklás, hosszas magyarázkodás nélkül alkotni.
Nem tudományként tekintenek a művészetre, nem megindokolandó, bizonyítandó doktrínának, feladatnak tartják, hanem rejtélynek, ahol néha el kell fogadni: nincsen megoldás, csak a látvány. Nem egy szociológiai, pszichológiai fikció a művészetük, hanem az örökösen kifejezési lehetőségeket kereső legbelső énjük vetítővászna.
„Komolyak, de nem komolykodóak.”
Van fantáziájuk, nem félnek elmerülni benne, a bennük rejlő dühöt és indulatot kreatív energiává tudják alakítani.
Nem az az egyetlen hír a művészetükkel kapcsolatban, hogy milyen új aukciós rekordot manipulált nekik valaki.
Ők azok, akiket elkerülnek az egyszeri vásárlók, mert túl "durvák", „felkavaróak”. Akikhez félnek nyúlni még a gyűjtők is. Akiknek a művét kiválasztja a férj, majd két nappal később a feleség kérésére a családi béke érdekében mégse veszik meg. Akiknek esélyük sincsen bekerülni egy vállalati, banki gyűjteménybe, hiszen megmagyarázhatatlanok lennének az akvizíciós portfolióban.
Azért csináljuk ezt a kiállítást, mert félünk, hogy ezek a művészek lassan kihalnak és az utolsó pillanatban vagyunk most!
Elnézést kérünk azoktól a barátainktól, akiket helyhiány miatt nem hívtunk meg!
A kiállítás megtekinthető május 11 -ig keddtől péntekig 10 és 14, szombaton 10 és 13 óra között.