feLugossy László: Frászkarika 2019-05-21 — 2019-06-15

feLugossy László

Frászkarika

Vernisszázs: 2019. május 21-én 19 órától

Köszöntőt mond: a kiállító

Az idei évben 20 éves Godot Galéria ünnepi eseményeinek egyik fő eleme, hogy a galéria a legfontosabb művészeinek egy-egy olyan tárlatot rendez ebben a jubileumi esztendőben, ahol az adott művész legfrissebb alkotásait mutatjuk be a közönségnek. Arra szeretnénk ezzel felhívni a figyelmet, hogy bár a kortárs művészet élő klasszikusairól beszélünk, ők mégis mind a mai napig folyamatosan alkotó izgalmas művészek, akik reagálnak az őket körülvevő valóság történéseire, a képzőművészeti élet változásaira.

Ebben a sorozatban a következő feLugossy László, akinek a mostani már a hatodik bemutatkozása a galéria falai között.

Frászkarika

(a sejtés)

anyagtalan vagyok

vagy csak képzelem

ha kicsit besűrűsödik

az idő

s nincs más kényszerem

alapvetően

körberajzolhatatlan

vagyok

(menekülő növények)

ÉLJEN AZ IDŐNKÉNT MÉLYSÉGEKET IS TARTALMAZÓ MŰVÉSZET!

CSAK NYITOTTAKNAK!

BIZONYOS KÉPEK NYOMOKBAN MŰVÉSZETET TARTALMAZNAK!

feLugossy László (1947) a kortárs hazai művészet egyik legszabadabb szellemű jelensége. Lugossy néven ̶ a „fe” előtag fenomenális fenoménjét hivatott jelezni ̶ Kecskeméten született, ahol fotóművészeti tanulmányait is folytatta. Művészeti tevékenységére a szerteágazó nem a legpontosabb kifejezés, hiszen több műfajra kiterjedő alkotói érdeklődésével a különböző művészeti ágakban alkotott művei folyamatos párbeszédben és egymásra hatásban léteznek együtt, egyazon univerzumban, amelyet Laca neve fémjelez. Saját bevallása szerint minden művészeti tevékenységének a képzőművészet iránti vonzalma volt az origója. A zenei világba az A. E. Bizottság énekeseként és dalszövegírójaként feledhetetlenné vált alakja, de számos más zenekarból is ismerheti a nagyközönség, ahogyan filmrendezői, írói és performansz megjelenései is izgalmas és sajátos világát képviselik. Festészetében egyszerre ötvözi a humort és a groteszk látásmódot az élmények őszinte közvetlenségével, az ösztönös kifejezések leplezetlenségével, amely spontaneitásával szubjektív, mégis érthető asszociációk tárházát mutatja fel. Alkotásai nem oszthatók fel külön korszakokra, azokat inkább a gondolatok és látomások kreatív áramlása fűzi össze. Világa egyszerre egyszerű és komplex, benne a jelképek és a banalitások egyaránt megférnek egymás mellett. Nem földhözragadt, de innen indul ki. Saját élményeit vetíti kozmikus távlatokba, amelyet a képeit benépesítő ember-lényekkel vagy tárgyakkal játszat el. A kelet-európai tapasztalatokat is beépítő anarchista elgondolások kaotikusságában mégis mindig fellelhető a belső összefüggés.