Gaál József

Festő, szobrász és grafikus, akinek munkáiban visszatérő motívum a groteszk, maszkszerű arc és az antropomorf keveréklény.

Gaál József (1960) festő, szobrász, grafikus, képzőművészeti munkásságával párhuzamosan számottevő pedagógiai és művészeti írói tevékenysége. Művészetét emblematikus tömörséggel jellemzi az alkotásaiban folyamatosan megjelenő groteszk, hangsúlyosan maszkszerű arc, mint az emberi lélek feltárhatatlan mélységeiből felszínre törő szellemi princípiumok szimbolikus telítettségű megnyilatkozásai.

Az anyagiatlanság formálására, tapintható anyaggá sűrűsítésére, a láthatatlan dolgok ábrázolására tett erőfeszítésekről tanúskodik egész munkássága. Az általános emberi karaktereket, archetipikus jellemvonásokat magán viselő motívum önálló szerepben tűnik fel festményeken, grafikákon, illetve erős, határozott gesztusokkal fából, agyagból, vagy szegecsekkel kivert bandázsszerű bőrcsíkokból formált kisplasztikákon.

A maszk, mint entitás máskor változatos alakú, állati-növényi asszociációkat keltő antropomorf keveréklények sorozatában ölt testet. A figurák mitikus szellemű megformálásában az „emberiség ősi drámájához” tartozó képzetek felkutatása, előhívása és rekonstrukciója foglalkoztatja.

Ehhez egyrészt személyes belső élményeinek, tudatos-tudattalan félelmeinek és fóbiáinak kiíró jellegű artikulációjának módszerével, másrészt az antik, keresztény és keleti kultúrák mitikus alakjait ábrázoló képi hagyomány feldolgozása által jut el. A normál lét határára szoruló ember, a commedia dell’arte típusfigurái, vagy az álmok asszociatív világa szolgálnak további kutatóterepéül.

Az örökkön örökké létezés képzetéhez archaikus formaadás kapcsolódik, melyhez nyers színvilág és expresszív felületkezelés járul.