Gaál József: Persona fragmenta - 2014-09-03 — 2014-10-04 - Godot Galéria

Persona fragmenta II.

54×35, olaj, vászon, 2014

Az Ericsson Galéria és a Godot Galéria meghívja Önt

Gaál József

Persona fragmenta

című kettős kiálítására.

Megnyitó:

Ericsson Galéria 2014. szeptember 3-án 16 órakor Bevezetőt mond Gaál József

Godot Galéria 2014. szeptember 3-án 20 órakor Megnyitja Széplaky Gerda esztéta

A megnyitón bemutatásra kerül a két galéria által a kiállításra kiadott katalógus.

Nyitva tartás:

Ericsson Galéria 1097 Budapest, Könyves Kálmán körút 11/b Október 18-ig, hétfőtől péntekig 8 és 17 óra között

Godot Galéria 1114 Budapest, Bartók Béla út 11-13. Október 4-ig, keddtől péntekig 9 és 14, szombaton 10 és 13 óra között

Persona fragmenta I.

65×40, olaj, vászon, 2014

Részletek a katalógusból:

(persona fragmenta) Minden dolog véges, de az elhagyatottság végletes kínja csak mitikus közegben, álom és halál közti szférában viselhető el. A művészet önmagadon túli világ, ide száműzöd a feldolgozhatatlan gyötrelmeket, így teszed ártalmatlanná…

(abject) A jelek testetlenek, jelentése(ük) van, úgy, mint az írásjeleknek. Az európai festészet ecsetvonásainak teste van, hiába jel, egyben matéria is. A festészet illúziója mellett megjelent a plaszticitás, a könnyed ecsetvonások mögött az anyag, a tapintható test, az idea mellett a mulandó massza, a porhüvely illúziója…

Persona Fragmenta (tanulmanyfej VI.)

40×30, olaj, vászon, 2014

(a régió szülöttei) Arcaid sohasem voltak ártatlanok, bárhogy formázod, mintha ott lenne a magyar átok. Amit hamis mítoszok táplálnak, örökölt fantazmagóriák, amit hagyományként hajlamosak életben tartani. Ezek az arcok csak itt születhettek – ezt nem te mondod, de már hajlamos vagy elhinni. Magyar – önostorozás, önmegvetés, önhittség és öntömjénezés, ez mind egyszerre, mikor mitikus áldozatnak hiszi önmagát, pedig valójában saját romboló erejét használva jutott idáig…

(a tudattalan) Az emlékezés tisztátalan, szelektív, kedvez a hamis képzeteknek. Bíztál abban, hogy a tudattalan elvezet az eredethez, onnan meríthetsz a tiszta forrásból. Már tudod, hogy minden torz eszmének is a bölcsője…

(arcok) Az arcok a derengő fényben foszló hússá válhatnak, a bizonytalanul egymás fölé pakolt foltok az anyag illúzióját adják. A csupasz koponyától indulsz és sokszor oda is jutsz vissza. Valójában a csont üregei és kiszögelései miatt nem képesek belemerülni a sok festékmasszából létrejött sötétségbe. A szemüreg csontkürtőjében éppen csak elődereng a tekintet. A szájüreg hasadékának görbületei a bomló íny fodrai. Áttetsző hártyával vonod be a járomcsontot, a homlokot, a kihegyesedő szemöldökcsontot, az előreugró állcsontot. A koponya kupolájától nem vagy képes szabadulni…

Persona fragmenta V.

60×40, olaj, vászon, 2014

(írsz) Akarva és akaratlanul önmagad stilizálod a kifejezések burka által, a sok melléírás, körülírás végleg elfedi az eredendő érzületet. Évek múlva már idegenként olvasod, ráadásul a képeidről szól mindez, még akkor is, ha nem emlegeted közvetlenül. Idegenként a régi éned szinte barbár érdekességé válik, a botladozásokban nyers és primitív őszinteséget érzel. Összefüggést találsz a még primitívebb képeiddel, s már el is érzékenyültél…

Persona fragmenta (akvarell sorozat XV.)

30×21, vegyes technika, papír, 2014