Nagy Gábor György: PIN 1966

A Godot Galéria eredeti WordPress-archívumából visszaemelt kiállítás.

A Godot Galéria sok szeretettel meghívja Önt

Nagy Gábor György PIN 1966

című kiállításának megnyitójára 2006. november 2-án 20 órára.

A kiállítást megnyitja Iványi Bianca

A műfajok, médiumok transzparenciája, egymásba való olvadása, funkcióinak folyamatos áthatása a grafika területén hangsúlyozottan jelentkezik. Az eredeti értelemben még manuális technikákra alapozott műfaj, befogadónak mutatkozott a technikai médiumok által keletkezett képek, a fotó, a számítógépes print, nyomat, elektrografika irányában s már egy-egy alkotó esetében is megfigyelhető az oda-vissza mozgás a manuális és technikai médiumok adta lehetőségek között. Nagy Gábor György végzettségét és véleményem szerint látásmódját tekintve is hagyományos értelemben vett festői látásmóddal rendelkező alkotó, a gyakorlatban mégis leginkább a grafikai kifejezések, műfajok állnak hozzá közelebb. (A mesterfokozatot is grafikából szerzett.) Ez a kettősség mindvégig jellemzi műveit, ahogy az itt kiállított két sorozatban is. Ez a szemléletbeli magatartás feltételezi annak a ténynek a felismerését, hogy a festészetnek történeti előnye van, és ez kölcsönöz a műfajnak az esztétikai (bármilyen előjelű minőség) mellett, a fotónál erősebb szimbolikus töltöttséget. Ezt a vonást aztán átülteti a számítógéppel alakított fotókba, s a kész alkotás szemlélése hasonlóvá válik egy festményhez.

„A képek közvetítenek a világ s az ember között. Az ember "ek-szisztál", vagyis számára a világ nem közvetlenül hozzáférhető, s így képeknek kell megjeleníteniük. De a képek, ezáltal a világ s az ember közé állnak Itt lényegében "felejtésről" beszélhetünk. Az ember elfelejti, hogy volt az, aki a képeket létrehozta azért, hogy segítségükkel a világban tájékozódhasson. De már nem tudja megfejteni őket, s ettől fogva a saját képeitől való függésben él: az imagináció hallucinációba csapott át." – írja Vilém Flusser A fotográfia filozófiájában. Nagy Gábor György művei esetében, amelyeknek alapja maga készítette fotó , valójában nem felejtésről, hanem emlékezésről van szó. De nem már látott képekre emlékeztet, hanem lelkiállapotokra, hangulatokra, érzésekre, amelyeket a képek megpillantásakor érzékelünk. Ez a hatásmechanizmus annak ellenére sajátja lehet a technikai képnek is, hogy hajlamosak vagyunk a fotó alapú képeket egyszerűen a valóság lenyomataként kezelni, „ablaknak" tekinteni. Pedig, folytatja Flusser: „a technikai kép "objektivitása" illúzió. Mert mint minden kép, a technikai kép sem csak szimbolikus, hanem még sokkal elvontabb szimbólumkomplexumokat jelenít meg, mint a hagyományos képek." Nagy Gábor György képeit szándékosan olyan sorozatokká rendezi, amelyek lehetővé teszik, hogy a nézőben ne egyetlen kép maradjon meg, hanem a kép fogalmi jelentése. Ehhez persze a valóságot némileg át kell rendezni ahhoz, hogy többet fejezzen ki, mint a puszta látszat. s a befogadást nemcsak magának a látványnak a „megrendezésével", hanem a szemlélés idejének „belövésével" is teljessé lehet tenni Flusser szóhasználatával élve az „idősávot" lehet befolyásolni. Az „idősáv", amiben a két sorozat megtekintési időintervalluma mozog nem a gyors „rápillantás", nem is a nyugodt „megtekintés", hanem az „eltöprengő nézés". Ez az eltöprengő nézés szívesen változtatja át a dolgokat testetlen látomásokká, ahogy Nagy Gábor György a valóság lenyomatait magukon hordozó fotókat szubjektív víziókká lényegíti át. MULADI BRIGITTA

Megtekinthető november 10-ig, keddtől péntekig 10 és 18, szombaton 10 és 13 óra között.