Csoportos kiállítás

Η Γκαλερί Γκοδότ με σεβασμό σας καλεί.

Σύγχρονες Αυτο-Συλλογές X.

στον εκθεσιακό τίτλο…, όπου

Γιώργος Μπέλαϊ

από τη συλλογή μας παρουσιάζουμε μια επιλογή.

Άνοιγμα: 2007. Ιανουαρίου 31‑ου στη 20 ώρα

Ανοίγει: ο σκηνοθέτης Μιχάλης Γιανσό

Μεγαλύτερη διάσταση

Ζαμπόρσκι Γκάμπερ

Οι εκθέτουντες καλλιτέχνες: Balogh László, Barabás Márton, Bartl József, Csernus Tibor, El Kazovszkij, Gyarmathy Tihamér, Győri Márton, Haraszty István, Jovián György, Kelemen Károly, Lossonczy Tamás, Marosán Gyula, Orbán Attila, Ottó László, Soós Nóra, Szemadám György, Szikora Tamás, Váli Dezső, Záborszky Gábor

Μεγαλύτερη διάσταση

Οι εκθέτουντες καλλιτέχνες: Balogh László, Barabás Márton, Bartl József, Csernus Tibor, El Kazovszkij, Gyarmathy Tihamér, Győri Márton, Haraszty István, Jovián György, Kelemen Károly, Lossonczy Tamás, Marosán Gyula, Orbán Attila, Ottó László, Soós Nóra, Szemadám György, Szikora Tamás, Váli Dezső, Záborszky Gábor

Άρθρο του Γκαβόρ Έμπλι για τον Γιώργο Μπελάι:

Artchívum. Έρευνα ιστορικής τέχνης και συλλογή έργων με το στίγμα του XXI αιώνα

Η βάση δεδομένων του Artchívum αποτελεί την μεγαλύτερη καινοτομία στην ελληνο-ουγγρική μελέτη της εσωτερικής ιστορίας της τέχνης από τη μετατροπή. Σε σύντομο χρόνο επίσης θα ξεκινήσουν οι εργασίες στο πολυσχιδές εσωκλεισμένο κέντρο της πόλης, όπου θα μπορεί να διεξαχθεί η καινοτόμος έρευνα. Το κόμβο της ιδέας είναι ο στόχος να συγκεντρωθούν όλες οι πληροφορίες για την όλη ουγγρική οπτική (σχεδιαστική, βιομηχανική, φωτογραφική, αρχιτεκτονική, παραδοσιακή – ακόμη και χορευτική) τέχνη σε ένα ενιαίο σύστημα, με δυνατότητα ηλεκτρονικής πρόσβασης.

Οι βασικές πληροφορίες που απαιτούνται – όπως ονόματα, ιδρυματα, ημερομηνίες, τοποθεσίες, κατηγορίες – έχουν φορτωθεί τα τελευταία μηραικόσμια χρόνια. Ταυτόχρονα, συνδέοντας την ανάπτυξη με το τεστ, ολοκληρώθηκε επίσης το πρώτο module της υπολογιστικής συστήματος, το οποίο καταγράφει αυτά τα στοιχεία και τα κάνει αναζητήσιμα σε ευρεία κλίμακα. Οι ερευνητικές προοπτικές μπορούν να συνδυαστούν από τη γενική αναζήτηση έως τη συγκεκριμένη εκφρόμηση του ερωτήματος.

Η κυριότερη απαίτηση της βάσης δεδομένων είναι η πληρότητα με βάση τις δυνατότητες. Διαφόρων εκατομμυρίων παραλλαγών λεξιλογικών δεδομένων ανέβηκαν στο υπολογιστή. Το σύστημα τοποθετεί τα δεδομένα σε νοηματικά πεδία με τη βοήθεια πολλών αلاف παραγόντων του προγράμματος. Στην έρευνα αυτός ο αριθμός των εκδόσεων της αναζήτησης είναι πρακτικά άπειρος. Η φόρτωση των δεδομένων εκτελείται από μια ομάδα εδώ και χρόνια, ενώ η ανάλυση των επαγγελματικών εργασιών σήμερα είναι ευθύνη οκτώ νέοι ιστορικοί της τέχνης.

Αυτή τη στιγμή πενήντα χιλιάδες άτομα έχουν επεξεργαστεί με εκατοσσερις εικοσάθδεκα χωρίσματα ονόματος, και δεκατρείς χιλιάδες ιδρύματα. Ο αριθμός των εγγράφων που έχουν επεξεργαστεί στη βάση δεδομένων φθάνει το δεκατρείς χιλιάδες. Αυτό είναι τεράστιο αριθμό, γιατί η πλήρης επεξεργασία πλούσιων βιβλίων μπορεί να διαρκέσει πολλές φορές μήνες. Το πιο συχνό φαινόμενο είναι ότι οι ερευνητές που γνωρίζουν την επιχείρηση βρήκαν στον κατάλογο αυτό στη βάση δεδομένων “εξαιτίας” δεδομένα που δεν είναι διαθέσιμα σε άλλους εθνικούς φανερούς χώρους τεχνικής τέχνης. Ενώ το ερευνητικό κέντρο δεν λειτουργεί ακόμη δημόσια, δέχεται με χαρά αυτές τις ερωτήσεις, αφού κάθε αίτημα είναι μια δοκιμή για το σύστημα που βρίσκεται ακόμη υπό ανάπτυξη. Μέχρι στιγμής έχουν προγραμματιστεί συζητήσεις συνεργασίας με το Ινστιτούτο Ιστορίας Τέχνης και το Ταμείο Δεδομένων άλλων συλλογών.

Ο κύριος χώρος δεδομένων ήταν η βάση για ένα πραγματικό βιβλιοθήκη- αρχείο που ανέπτυξε τα τελευταία χρόνια. Πλέον υπερβαίνει τον εκατό χιλιάδες καταγεγραμμένους, κυρίως υπερωριδικούς, ελληνικούς καλλιτεχνικούς μάρτυρες. Μεταξύ αυτών υπάρχουν πολλά διαμεταγωγικά εκθέματα που στερούνται. Τα υλικά καλύπτουν από τις πρόσκλητες εκθεμάτων μέχρι τα βιβλία, κάθε είδους μεταφέρει πληροφορίες. Η κίνηση του φάκελου σήμερα διαδίδεται τόσο γρήγορα, ώστε οι οργανισμοί και τα ιδιώτες το αναζητούν από μόνοι τους και προσφέρονται τα έγγραφά τους, επειδή γνωρίζουν ότι θα γίνει επεξεργασία ξεφωτίζοντας λίγο χρόνο, θα γίνουν προσιτά δημόσια. Ένα πρόσφατο παράδειγμα, πρόσφατα, μεταφέρθηκαν εδώ τα πρωτότυπα αποσπάσματα από την π correspondence του Lajos Kassák. Έτσι όταν η εισαγωγή και η επεξεργασία της του προηγούμενου ελληνικού καλλιτεχνικού υλικού τερματίσει στο υποψήφιο επίπεδο, από τότε ο συντηρητής της βάσης δεδομένων θα έχει μόνο το κείμενο των αντιπρόσωπων του πόταμα με το παλιό και νέες πληροφορίες από το παρελθόν.

Μεγαλύτερη διάσταση

Οι εκθέτουντες καλλιτέχνες: Balogh László, Barabás Márton, Bartl József, Csernus Tibor, El Kazovszkij, Gyarmathy Tihamér, Győri Márton, Haraszty István, Jovián György, Kelemen Károly, Lossonczy Tamás, Marosán Gyula, Orbán Attila, Ottó László, Soós Nóra, Szemadám György, Szikora Tamás, Váli Dezső, Záborszky Gábor

Ο κατάλογος επεκτείνεται και στα αντικείμενα. Στο δεύτερο στάδιόν της διεργασίας, με τη βοήθεια υψηλών επιδόσεων σαρωτών, γεννιέται ένας τεράστιος αριθμός αποσπασμάτων εξαιρετικής ποιότητας. Η δυνατότητα προεπισκόπησης τους στο διαδίκτυο δεν ταχύτερει απλώς τις έρευνες, αλλά επιτρέπει πολύπλευρη αναζήτηση, και από οπτική άποψη διατήρησης του υλικού είναι το πολύ σεβαστή, καθώς στις παραδοσιακές βιβλιοθήκες και αρχεία οι φθαρμένες αλληλουχίες μιάς συγκεντρικής κατάλογης όλη πενήντα χρόνια πριν δοθούν το μόνο μέρος. Ωστόσο, η βάση δεδομένων δεν αποτελεί απλώς συνάθροιξη αντικειμένων, αλλά το ευρύτερο κοινωνικό υλικό που καλύπτει το έργο και όχι μόνο την αισθητική του. Η πρόθεση δεν είναι μόνον να έρθει το πιο ολοκληρωμένο διαθέσιμο κατάλογο, αλλά να γίνει το έργο την έκδοση του εικαστικού κάτοπου μέσα από νέες συσχετίσεις. Ο εξιλονικός στόχος της βάσης δεν είναι μόνο να επιταχύνει τη δια βίου αντιληπτική έρευνα, αλλά να προσφέρει καινοτόμες μεθοδολογίες και εκπαίδευση στις επόμενες γενιές ιστορικών τέχνης.

Αυτό υποθέτει το τρίτο κλειδί της επιχείρησης – το κοινό. Η δημιουργία της βάσης έως τώρα βασίστηκε πλήρως σε ιδιωτικές οικονομικές πηγές, όμως η μελλοντική λειτουργία θα είναι δημόσια. Αυτό προωθεί και την τοπική απορρύθμιση της αμερικανικής μορφής φιλανθρωπίας: δημιουργία πολιτιστικής διανοητικής αξίας με ιδιωτική πρωτοβουλία και οικονομικό υπόβαθρο, προς το κοινό όφελος. Το κοινό δεν θα περιορίζεται στην επαγγελματική κοινότητα της ιστορικής τέχνης, αλλά θα απευθύνεται σε κάθε ενδιαφερόμενο. Τα κριτήρια αναζήτησης θα γίνουν κατανοητά αντί για τεχνική ορολογία. Στο φυσικό κέντρο της βάσης, όποιος θέλει θα έχει πρόσβαση στις ζητούμενες πληροφορίες μέσω ενός υπολογιστικού τερματικού· ακόμη περισσότερο, όσοι έχουν έγκριση έρευνας θα έχουν πρόσβαση και στα αρχικά έγγραφα.

A központ látogatóbarát módon kíván működni: teret ad majd művészeti rendezvényeknek, könyvesboltnak, kávézónak, kiállításoknak is. Hosszú távú finanszírozásáról még nem született döntés. Nyilvános működésétől kezdve önfenntartónak kell majd lennie – éppen annak érdekében, hogy ne csupán egyetlen személy sorsán, jó- vagy balszerencséjén, anyagi lehetőségein múljon folyamatos működése. Az információkért történő valamilyen díjszedés már csak azért is szükséges lesz, hogy differenciálni lehessen az adatok iránt érdeklődő közgyűjteményi-szakmai, magán műkereskedelmi vagy éppen amatőr érdeklődők között. Ennek technikája ugyanakkor még a jövő titka.

Μεγαλύτερη διάσταση

Οι εκθέτουντες καλλιτέχνες: Balogh László, Barabás Márton, Bartl József, Csernus Tibor, El Kazovszkij, Gyarmathy Tihamér, Győri Márton, Haraszty István, Jovián György, Kelemen Károly, Lossonczy Tamás, Marosán Gyula, Orbán Attila, Ottó László, Soós Nóra, Szemadám György, Szikora Tamás, Váli Dezső, Záborszky Gábor

Az Artchívumot Bélai György keltette életre. Huszonhat éve, harminc évesen került az Egyesült Államokba. Mivel édesapja zenész volt, idehaza a kultúra közegében nőtt fel, s maga is zenészként járta be a világot huszonévesen. A hetvenes évek végén Amerikában telepedett le, ahol hangszereit letéve egyetemek padsorában találta magát. Közgazdaságtant, jogot, rendszerszervezést és programozást hallgatott. Később önálló irodájából számítógépes rendszerek kerültek nagy amerikai megrendelőkhöz. Hazatérése előtt gazdasági szaktanácsadóként, majd egy kereskedelmi óriáscég alelnökeként dolgozott.

Képzőművészeti érdeklődése fiatalkorára megy vissza, s Amerikában kezdett komolyan műgyűjtésbe. Huszadik századi amerikai és francia alkotásokat vásárolt. S ahogy a rendszerváltás után újra Magyarországon telepedett le családjával, a magyar képzőművészetben is elkezdte keresni a modern és a kortárs nemzetközi irányzatoknak megfeleltethető alkotókat. Miközben ismerkedett az újjáéledő műtárgypiaccal, egyre gyakrabban lett volna szüksége átfogó, teljes körű művészeti adatokra. A reális minőség-érték viszonyok felismeréséhez ugyanis széles összehasonlításra van szükség: minél több művét kell adott festőnek ismerni, minél pontosabban kell a művészettörténészek elemzéseiben meglátni, vagy éppen helyére tenni a nemzetközi párhuzamokat. Az ilyen típusú szisztematikus, minden adat ismeretét és gyors elérhetőségét feltételező kutatáshoz azonban hiányoztak a hazai feltételek – azaz a kiadványok, adatbázisok. Máig előfordul, hogy tájékozottság híján párhuzamosan futnak szakmai kutatások, s hogy az árverésen szükséges gyors döntéseket a piaci szereplők a megfelelő szempontok, adatok ismerete híján hibásan hozzák meg. E személyes élmények érlelték meg Bélaiban a felismerést, művészeti érdeklődését, programozói rutinját és amerikai karrierjéből adódó anyagi lehetőségeit egy ilyen adatbázis felépítésével tudná legjobban, együttesen kamatoztatni.

A rendszer kiépítésére fordított évek hasznosnak bizonyultak magángyűjtői szeme élesítésében is. A nemzetközi irányzatokhoz igazodó ízlése megmaradt, de választásai pontosabbá váltak. Bátorsága is megszilárdult, hogy a bevett hazai értékítélettől eltérően válasszon. Kollekciója Nagybányától a mai kortársakig húzódik. Kitűnő Rippl-Rónai válogatás biztosítja az indulást. A mester pasztell portréi, franciaországi tájképei és megkapó rajzai mellett szembeötlő egy már-már monokróm téli tájképe, amelynek panteizmusa párbeszédre hívja a ház másik sarkában függő, hajnali párában lebegő Mednyánszky László festményt. A korszak más irányzataiból ad ízelítőt a szecessziós Faragó Géza remekmű, elsőrangú növényindás keretben, stílusosan egy Wiener Werkstätte ülőgarnitúra fölé akasztva.

A korai magyar modernizmusból Perlrott-Csaba Vilmos művei állnak Bélai Györgyhöz a legközelebb. A művésznek – különösen a fauve-osnak tekinthető korszakából – számos mesterműve található itt, a jól ismert Cézanne-os tárgykompozícióktól, egy cigánylány aktján át, a nagy színfoltokból építkező tájképekig. Ide sorolható Ziffer Sándor egy nagyméretű festménye is. Kiemelkedő darab Czóbel Béla és Czigány Dezső egy-egy korai műve, amelyeken a pasztelles színskála lírai hangulatot teremt. Czóbeltől önálló gyűjtemény látható, párizsi műkereskedőjének, Monsieur Paquerot-nak a portréjától a késői, zsíros felhordású, fekete kontúrú enteriőrökig. Az urbánus vonulathoz köthető Tihanyi Lajos két remek tusrajza, egy kiegyensúlyozott Márffy Ödön kompozíció, valamint a kollekció ezen részének egyik legerősebb műve, Berény Róbert egy párizsi festménye. A MIÉNK és a neósok fejlődési sorát rekonstruáló rész mellett nem felejtődtek el a korszak egyéni motívumkincsű, belső értelmezési logikát megkövetelő életművei sem (Gulácsy Lajos).

A zárt, a nemzetközi igazodásnak fittyet hányó, ám annak szintjét kvalitásban elérő művészi életművek egy másik példája Bélai egyik kedvence, Nagy István. A két világháború közötti időszakból Kádár Béla, Scheiber Hugó és Schönberger Armand művészetét rokonszenves szerénységgel csak egy-egy darab képviseli. A neoklasszikus irányzatból az egyébként minőségi Gábor Jenő aktnál, valamint Patkó Károly és Szőnyi István alakokat és tájat finoman összhangba hozó képeinél izgalmasabb Aba-Novák Vilmos virágcsendélete. Madárlátta kép Bernáth Aurél egy elgondolkozó női portréja, amelyet Bélai még Magyarországon vett, s azután magával vitt külföldi éveire is. Befelé forduló Vaszkó Ödön arcképe, míg a kontemplatív munkákkal szemben könnyed, franciás színekkel virít egy Vaszary János virágkompozíció. A korai, konstruktív irányú avantgárdhoz nyújt visszakapcsolódást a Réth Alfréd életmű több korszakából választott művek csoportja.

Μεγαλύτερη διάσταση

Οι εκθέτουντες καλλιτέχνες: Balogh László, Barabás Márton, Bartl József, Csernus Tibor, El Kazovszkij, Gyarmathy Tihamér, Győri Márton, Haraszty István, Jovián György, Kelemen Károly, Lossonczy Tamás, Marosán Gyula, Orbán Attila, Ottó László, Soós Nóra, Szemadám György, Szikora Tamás, Váli Dezső, Záborszky Gábor

A kollekció további súlypontja az Európai Iskola illetve annak egyes előzményei és későbbi hagyománya. Korniss Dezső csurgatásos munkái, Bálint Endre és Ország Lili szürrealisztikus kompozíciói mellett szembeötlő Gyarmathy Tihamérnak a későbbi, kissé már divatszerű kozmosz-sorozatainál jóval tömörebb, feszültebb munkája, s ugyanígy Lossonczy Tamásnak is az utóbbi évtizedek munkáihoz képest sűrűbb festménye. A központi figura e részben Vajda Lajos: a felesége, Vajda Júlia által kettejükről festett félalakos kettősportré a gyűjtőhöz lelkileg egyik legközelebb álló darab. A választott Ámos Imre művek minősége mellett nem marad el semmivel az Anna Margit kompozíciók ereje sem.

Önálló méltatást érdemel a Marosán Gyula gyűjtemény is, kiegészítve több Zemplényi Magda művel. Marosánnal a művész torontói emigrációjában beszélt Bélai, s elhatározták egy hazai életmű-kiállítás megszervezését. A festő műveinek javát eljuttatta Bélaihoz, aki most, Marosán halála nyomán hazahozatta a teljes hagyatékot. A művész feljegyzései alapján a kanadai vevőkhöz került képeknek is igyekszik nyomára bukkanni. Készül az életmű-katalógus; egy kisebb kiállítás nyár végéig látogatható az Aulich Galériában.

Különleges, a bevett hazai ítélettől független választás Bortnyik Sándor két nagyalakú festménye a hatvanas évekből. Kohán György szocreál kompozícióiban ma már elnéző mosollyal fedezhetjük fel az éppen a banalitásból származó bájt. Érdekesek az ötvenes évekből származó Victor Vasarely művek és Kassák késői grafikái. Esztétikailag és dokumentum értékében egyaránt pozitív meglepetés a néhány Szántó Piroska portré, önmagáról és Vass Istvánról – az utóbbi, többek között, bohóc kamuflázsban, ami a költő ellentmondásoktól nem mentes életútját tekintve több mint elgondolkodtató. Bélai szentendrei kötődését is fémjelzik Barcsay Jenő festményei, s számos Balogh László kép. Igen széles a válogatás Bartl József munkáiból.

A kortársak közül már-már klasszikusnak számít Váli Dezső, akitől nem kevesebb, mint negyven, világos tónusú olajkép került a gyűjteménybe. Váli maszatoló festékfelhordásának tükrében nem meglepő a kollekcióban a még ennél is nagyobb számú Ottó László kép. Záborszky Gábor, El Kazovszkij, Haraszty István, Hencze Tamás, Trombitás Tamás, Wahorn András művei mellett széles a kisplasztikai válogatás is (például Csíkszentmihályi Róbert). Szikora Tamás dobozos, árnyékvető munkái is tér illetve sík viszonyára kérdeznek rá, míg Orbán Attila erős színei és dinamikus gesztusai a filozofikus reflexió helyett az ősi ösztönvilágot hívják elő. A geometrikus hagyomány mai megújításának egy lehetséges útját képviselik Paizs Péter munkái, míg harsány színekkel egyensúlyoz a fiatalok között Győri Márton vagy éppen Soós Nóra. Néhány mű (például a lépcsős motívumú Fehér László kép) felfüggesztése a lakberendezéshez igazodik. Erős az önállóan kezelt egyedi illetve sokszorosított grafikai anyag is, Péri Lászlótól Borsos Miklósig. A kollekció legújabb egysége a fotó, amely nem kisebb neveket sorakoztat fel már a legelső szerzemények révén, mint Henri Matisse – Lucien Hervé 1949-es felvételén.

A kiállítás február 24-ig tekinthető meg, keddtől péntekig 10 és 18, szombaton 10 és 13 óra között.