Tamási Claudia

Kósa János 在 Tamási Claudia 主办的名为 CL 的展览上的开幕演讲，时间为 2001，于 8 月 29 日。

一年半前，在美术大学的年终展览上，我第一次注意到有一位年轻女子，她在绘画中做了一些很有趣的尝试。她当时展示的中等尺寸画作上，出现了多种放大的人体部位和面部细节：有些画中只展示一只眼睛的特写，有的只露出一根鼻尖的轮廓，还有的仅聚焦于一副微笑的嘴唇。那种剪裁方式好像让我们得以窥视一位女性巨人——所谓的戈利维尔式巨体——却只能以极小的角度去捕捉身体的片段。随着时间的推移，主题的零散性逐渐被精简，最终Claudia的注意力集中在她自己的嘴巴上。从这一系列可以窥见此作品的核心。

Ez, ugye, egyszerre lírai önarckép, meg távolságtartó általánosítás is. Önarckép, mert a művésznő a saját ajkait festi meg minden esetben, meglehetős változatossággal, lírai önvallomásként. Általános, összegző és emblematikus pedig azért, mert a száj, mint olyan, a XX. századi festészetben egy meglehetősen körbejárt, lezárt és állandósult ikon. Konnotációja számtalan és hosszan sorolható.

Talán a szürrealistáknál jelenik meg először úgy önmagában a női száj, ahogy később a pop-art kiteljesítette: az érzékiség, a szemérmetlenség, a szabadság toposzaként. Mindevvel párhuzamosan az egyre előbbre törő reklámkultúra az egyik legfőbb képi közhellyé avatta a női szájat, mint látványt. Egy másik kapcsolódási pontként felmerülhet e festmények láttán a hiperrealizmussal való összehasonlítás: legelsősorban Chuck Close festésmódja „ugrik be”. Chuck Close-nál a hideg objektivitás felbontja a kép felületét, közel menve egy-egy munkájához szinte az atomokig bomlik fel a megfestett arc szövedéke. Claudia színesebb, játékosabb, líraibb – egészében csajosabb – noha ez a fajta térképszerű vizsgálódás tőle sem idegen. A játékos érzékiség és a hideg kutató tekintet elegyéből nála keletkezik valami, ami nagyon eltaláltan mai, nőiesen szikár, kemény és emblémaszerű. Képei néha tájképi asszociációkat keltenek, néha olyan érzésünk van, mintha valamiféle kristályszerkezetbe nyernénk betekintést, néha meg mintha a sejtek parányi világában járnánk. A történet itt nem áll meg. A női Gulliver meséjében változik a hangnem, és megjelennek a liliputiak is, mint kinderfigurák. A Kinder-tojásban található játékok, amelyeknél az összerakás az élvezet, játszani már nem olyan jó velük hosszú távon, szóval a pillanatnyi meglepetés tárgyacskái, mondhatni szimbólumai a mai gyermek fogyasztói magatartásának – azokhoz a bricollage-okhoz tartoznak, melyek pl. Bandrillard-t is oly nagyon érdeklik a Tárgyak rendszerében. Claudia ahhoz a generációhoz tartozik, amelynek már gyermekkori alapélménye a csokitojásból előbányászott kis összeszerelnivaló, ilyeténképp hitelesen épül be festői világába.

故事今天在此延续。 但Kinder-tojás里冒出的可组装小鸟已经在嘀咕着Claudia艺术里的某种新变化。 但别这么着急。

有一点肯定的事是 在我们男性画家中，当看到女性绘画时，常常粗口地引用我们导师萨尔瓦多·达利这位伟大的超现实主义者和Kinder-tojás画派先驱的话。 他狡辩地说：绘画需要弹珠。 我们对最后一位伟大的男权派画家的敬意不衰，但看起来，优秀的绘画只需要几个爱慕之嘴和几个塑料人像。 于是我们男性画家站在自己的皮肤之上，耸起肩膀，羞愧地交叉双臂，慢慢展开。 于是，达利认为绘画所需的那些东西呈现出来。

恭喜这位女艺术家。 我来开幕这次展览。