Csoportos kiállítás

Godot-galleriet inbjuder dig med största respekt.

Nutida privata samlingar X.

till utställningen med titeln, där

Bélai György

Vi visar ett urval från vår samling.

Öppning: 2007 i januari 31‑dagen kl 20

Öppnar: Jancsó Miklós filmskapare

Större mått

Záborszky Gábor

Utställarna: Balogh László, Barabás Márton, Bartl József, Csernus Tibor, El Kazovszkij, Gyarmathy Tihamér, Győri Márton, Haraszty István, Jovián György, Kelemen Károly, Lossonczy Tamás, Marosán Gyula, Orbán Attila, Ottó László, Soós Nóra, Szemadám György, Szikora Tamás, Váli Dezső, Záborszky Gábor

Större mått

Utställarna: Balogh László, Barabás Márton, Bartl József, Csernus Tibor, El Kazovszkij, Gyarmathy Tihamér, Győri Márton, Haraszty István, Jovián György, Kelemen Károly, Lossonczy Tamás, Marosán Gyula, Orbán Attila, Ottó László, Soós Nóra, Szemadám György, Szikora Tamás, Váli Dezső, Záborszky Gábor

Ébli Gábors artikel om Béla György:

Artchívum. Forskning i konsthistoria och samling av konstverk i XXI århundrades anda

Artchívum-databasen är den största nybörjan i den inhemska konsthistoriska forskningen sedan regimskiftena. Snart bör arbetena i den hundratals kvadratmeter långa innerstadslokalen starta, där den nya synen på forskningen kan fortsätta. Idén handlar om att samla all information som finns om varje ungersk visuell (konst-, industri-, foto-, bygg-, folk-, verkligen även dans-) konst i ett enhetligt system och i en datoriserad, sökbart form.

De grunduppgifter som namn, institutioner, datum, platser och kategorier är har tagit upp en del år att ladda in. Samtidigt har, i samband med utveckling och tester, den första modulen i systemet för beräkning konstruerats, som registrerar dessa och gör dem sökbara över hela skalan. Forskningsaspekterna kan kombineras från en bred sökning till ett exakt definierat problem.

Databasens främsta krav är fullständighet enligt möjligheten. Milljontals variationer av lexikala data har laddats upp till datorn. Systemet placerar data i semantiska fält med hjälp av programmets flera tusen perspektiv. I den här sökningen är antalet versioner i princip oändligt. Att ladda upp data har sedan århundraden gjorts av ett team, medan tolkaren, den professionella arbetet, idag är uppgiften för åtta unga konsthistoriker.

För närvarande har vi bearbetat hundra tusen sextio­tio­tjugo­döre människor med trehundra­okto­tion­tjugonolufte­t namnvarianter, samt elfemtusen institutioner. Antalet dokument som bearbetas i databasen når elfem­tusen. Det är en enorm siffra, eftersom enskild bearbetning av de data‑tunga böckerna kan ta månader ordagrant. Alltför ofta förekommer det att forskare som blir medvetna om företaget stöter på spår av data som inte kan hittas i andra välkända samplingskällor i landet. Även om forskningscentret ännu inte är öppet för allmänheten välkomnar det gärna sådana förfrågningar, för varje förfrågan är en sorts test på vad systemet som fortfarande pågår att utveckla är bra för. Samarbete med Människohistoria‑institutet och andra privata samlar­datasystem är också pågående.

Runt databasen har verkliga bok- och arkivkällor byggts upp under de senaste åren. Idag överstiger antalet fysiskt samlade, främst ungerska konstrelaterade dokument över hundratusen. Bland dem finns många i pittoreska kataloger. Materialet sträcker sig från utställning inbjudningar till böcker – all slags informationsbärare. Nyheten om databasen sprider sig nu så snabbt att både institutioner och privatpersoner söker upp och erbjuder sina dokument själva, för de vet att de kommer att bearbetas inom kort och bli offentligt tillgängliga. Som ett nyligt exempel kommer ursprungliga detaljer från e-posten hos Kassák Lajos just nu in. När ett sådant införlopp och granskning av det förflutna ungerska konstdokumentationsmaterialet grundläggande avslutas, kommer framtida underhållningsarbetet med databasen enbart att innebära nya steg med det aktuella materialet och ny funnen information från det förflutna.

Större mått

Utställarna: Balogh László, Barabás Márton, Bartl József, Csernus Tibor, El Kazovszkij, Gyarmathy Tihamér, Győri Márton, Haraszty István, Jovián György, Kelemen Károly, Lossonczy Tamás, Marosán Gyula, Orbán Attila, Ottó László, Soós Nóra, Szemadám György, Szikora Tamás, Váli Dezső, Záborszky Gábor

Az adatbázis kiterjed a műtárgyakra is. A feldolgozás második szakaszában nagyteljesítményű szkennerek munkájával a kiváló minőségű reprodukciók óriási halmaza alakul ki. Ezek online megtekinthetősége nem csupán gyorsabbá teszi majdan a kutatást, és sok szempontú keresést tesz lehetővé, hanem állagvédelmi szempontból is irigylésre méltó lesz, hiszen a hagyományos könyv- és adattárakban egyébként már csak félve adják ki egy száz évvel ezelőtti katalógus töredező papírlapjait. Ugyanakkor az adatbázis nem egy műtárgy-halmaz, hanem a művészetnek minél szélesebb társadalmi, tehát nem csak esztétikai kontextusát felölelő anyag. A szándék nem csupán a minél teljesebb körű kutathatóság, hanem a művészetnek egy új összefüggésrendszerben láttatása. Az adatbázis remélt célja nem csupán az eddig is folyó, hagyományos szemléletű kutatások felgyorsítása, hanem módszertani újítás és képzés a művészettörténészek új generációi számára.

Ez feltételezi a vállalkozás harmadik kulcselemét – a nyilvánosságot. Az adatbázis kiépítése eddig teljes mértékben magán anyagi erőforrásokra épült, ám eljövendő működése nyilvános lesz. Ez az amerikai típusú filantrópia hazai meghonosodását is hirdeti: magán kezdeményezésre és anyagi háttérrel, közhasznú szellemi értéket létrehozni. A nyilvánosság nem szorítkozik majd a művészettörténészi szakmára, hanem bármely érdeklődőnek szól. A keresési szempontok is a szakzsargon helyett közérthetőek lesznek. Az adatbázis fizikai központjában számítógépes terminálról bárkinek elérhető lesz a keresett információ, sőt a kutatási engedéllyel rendelkezőknek maguk az eredeti dokumentumok is.

A központ látogatóbarát módon kíván működni: teret ad majd művészeti rendezvényeknek, könyvesboltnak, kávézónak, kiállításoknak is. Hosszú távú finanszírozásáról még nem született döntés. Nyilvános működésétől kezdve önfenntartónak kell majd lennie – éppen annak érdekében, hogy ne csupán egyetlen személy sorsán, jó- vagy balszerencséjén, anyagi lehetőségein múljon folyamatos működése. Az információkért történő valamilyen díjszedés már csak azért is szükséges lesz, hogy differenciálni lehessen az adatok iránt érdeklődő közgyűjteményi-szakmai, magán műkereskedelmi vagy éppen amatőr érdeklődők között. Ennek technikája ugyanakkor még a jövő titka.

Större mått

Utställarna: Balogh László, Barabás Márton, Bartl József, Csernus Tibor, El Kazovszkij, Gyarmathy Tihamér, Győri Márton, Haraszty István, Jovián György, Kelemen Károly, Lossonczy Tamás, Marosán Gyula, Orbán Attila, Ottó László, Soós Nóra, Szemadám György, Szikora Tamás, Váli Dezső, Záborszky Gábor

Az Artchívumot Bélai György keltette életre. Huszonhat éve, harminc évesen került az Egyesült Államokba. Mivel édesapja zenész volt, idehaza a kultúra közegében nőtt fel, s maga is zenészként járta be a világot huszonévesen. A hetvenes évek végén Amerikában telepedett le, ahol hangszereit letéve egyetemek padsorában találta magát. Közgazdaságtant, jogot, rendszerszervezést és programozást hallgatott. Később önálló irodájából számítógépes rendszerek kerültek nagy amerikai megrendelőkhöz. Hazatérése előtt gazdasági szaktanácsadóként, majd egy kereskedelmi óriáscég alelnökeként dolgozott.

Képzőművészeti érdeklődése fiatalkorára megy vissza, s Amerikában kezdett komolyan műgyűjtésbe. Huszadik századi amerikai és francia alkotásokat vásárolt. S ahogy a rendszerváltás után újra Magyarországon telepedett le családjával, a magyar képzőművészetben is elkezdte keresni a modern és a kortárs nemzetközi irányzatoknak megfeleltethető alkotókat. Miközben ismerkedett az újjáéledő műtárgypiaccal, egyre gyakrabban lett volna szüksége átfogó, teljes körű művészeti adatokra. A reális minőség-érték viszonyok felismeréséhez ugyanis széles összehasonlításra van szükség: minél több művét kell adott festőnek ismerni, minél pontosabban kell a művészettörténészek elemzéseiben meglátni, vagy éppen helyére tenni a nemzetközi párhuzamokat. Az ilyen típusú szisztematikus, minden adat ismeretét és gyors elérhetőségét feltételező kutatáshoz azonban hiányoztak a hazai feltételek – azaz a kiadványok, adatbázisok. Máig előfordul, hogy tájékozottság híján párhuzamosan futnak szakmai kutatások, s hogy az árverésen szükséges gyors döntéseket a piaci szereplők a megfelelő szempontok, adatok ismerete híján hibásan hozzák meg. E személyes élmények érlelték meg Bélaiban a felismerést, művészeti érdeklődését, programozói rutinját és amerikai karrierjéből adódó anyagi lehetőségeit egy ilyen adatbázis felépítésével tudná legjobban, együttesen kamatoztatni.

A rendszer kiépítésére fordított évek hasznosnak bizonyultak magángyűjtői szeme élesítésében is. A nemzetközi irányzatokhoz igazodó ízlése megmaradt, de választásai pontosabbá váltak. Bátorsága is megszilárdult, hogy a bevett hazai értékítélettől eltérően válasszon. Kollekciója Nagybányától a mai kortársakig húzódik. Kitűnő Rippl-Rónai válogatás biztosítja az indulást. A mester pasztell portréi, franciaországi tájképei és megkapó rajzai mellett szembeötlő egy már-már monokróm téli tájképe, amelynek panteizmusa párbeszédre hívja a ház másik sarkában függő, hajnali párában lebegő Mednyánszky László festményt. A korszak más irányzataiból ad ízelítőt a szecessziós Faragó Géza remekmű, elsőrangú növényindás keretben, stílusosan egy Wiener Werkstätte ülőgarnitúra fölé akasztva.

A korai magyar modernizmusból Perlrott-Csaba Vilmos művei állnak Bélai Györgyhöz a legközelebb. A művésznek – különösen a fauve-osnak tekinthető korszakából – számos mesterműve található itt, a jól ismert Cézanne-os tárgykompozícióktól, egy cigánylány aktján át, a nagy színfoltokból építkező tájképekig. Ide sorolható Ziffer Sándor egy nagyméretű festménye is. Kiemelkedő darab Czóbel Béla és Czigány Dezső egy-egy korai műve, amelyeken a pasztelles színskála lírai hangulatot teremt. Czóbeltől önálló gyűjtemény látható, párizsi műkereskedőjének, Monsieur Paquerot-nak a portréjától a késői, zsíros felhordású, fekete kontúrú enteriőrökig. Az urbánus vonulathoz köthető Tihanyi Lajos két remek tusrajza, egy kiegyensúlyozott Márffy Ödön kompozíció, valamint a kollekció ezen részének egyik legerősebb műve, Berény Róbert egy párizsi festménye. A MIÉNK és a neósok fejlődési sorát rekonstruáló rész mellett nem felejtődtek el a korszak egyéni motívumkincsű, belső értelmezési logikát megkövetelő életművei sem (Gulácsy Lajos).

A zárt, a nemzetközi igazodásnak fittyet hányó, ám annak szintjét kvalitásban elérő művészi életművek egy másik példája Bélai egyik kedvence, Nagy István. A két világháború közötti időszakból Kádár Béla, Scheiber Hugó és Schönberger Armand művészetét rokonszenves szerénységgel csak egy-egy darab képviseli. A neoklasszikus irányzatból az egyébként minőségi Gábor Jenő aktnál, valamint Patkó Károly és Szőnyi István alakokat és tájat finoman összhangba hozó képeinél izgalmasabb Aba-Novák Vilmos virágcsendélete. Madárlátta kép Bernáth Aurél egy elgondolkozó női portréja, amelyet Bélai még Magyarországon vett, s azután magával vitt külföldi éveire is. Befelé forduló Vaszkó Ödön arcképe, míg a kontemplatív munkákkal szemben könnyed, franciás színekkel virít egy Vaszary János virágkompozíció. A korai, konstruktív irányú avantgárdhoz nyújt visszakapcsolódást a Réth Alfréd életmű több korszakából választott művek csoportja.

Större mått

Utställarna: Balogh László, Barabás Márton, Bartl József, Csernus Tibor, El Kazovszkij, Gyarmathy Tihamér, Győri Márton, Haraszty István, Jovián György, Kelemen Károly, Lossonczy Tamás, Marosán Gyula, Orbán Attila, Ottó László, Soós Nóra, Szemadám György, Szikora Tamás, Váli Dezső, Záborszky Gábor

A kollekció további súlypontja az Európai Iskola illetve annak egyes előzményei és későbbi hagyománya. Korniss Dezső csurgatásos munkái, Bálint Endre és Ország Lili szürrealisztikus kompozíciói mellett szembeötlő Gyarmathy Tihamérnak a későbbi, kissé már divatszerű kozmosz-sorozatainál jóval tömörebb, feszültebb munkája, s ugyanígy Lossonczy Tamásnak is az utóbbi évtizedek munkáihoz képest sűrűbb festménye. A központi figura e részben Vajda Lajos: a felesége, Vajda Júlia által kettejükről festett félalakos kettősportré a gyűjtőhöz lelkileg egyik legközelebb álló darab. A választott Ámos Imre művek minősége mellett nem marad el semmivel az Anna Margit kompozíciók ereje sem.

Önálló méltatást érdemel a Marosán Gyula gyűjtemény is, kiegészítve több Zemplényi Magda művel. Marosánnal a művész torontói emigrációjában beszélt Bélai, s elhatározták egy hazai életmű-kiállítás megszervezését. A festő műveinek javát eljuttatta Bélaihoz, aki most, Marosán halála nyomán hazahozatta a teljes hagyatékot. A művész feljegyzései alapján a kanadai vevőkhöz került képeknek is igyekszik nyomára bukkanni. Készül az életmű-katalógus; egy kisebb kiállítás nyár végéig látogatható az Aulich Galériában.

Különleges, a bevett hazai ítélettől független választás Bortnyik Sándor két nagyalakú festménye a hatvanas évekből. Kohán György szocreál kompozícióiban ma már elnéző mosollyal fedezhetjük fel az éppen a banalitásból származó bájt. Érdekesek az ötvenes évekből származó Victor Vasarely művek és Kassák késői grafikái. Esztétikailag és dokumentum értékében egyaránt pozitív meglepetés a néhány Szántó Piroska portré, önmagáról és Vass Istvánról – az utóbbi, többek között, bohóc kamuflázsban, ami a költő ellentmondásoktól nem mentes életútját tekintve több mint elgondolkodtató. Bélai szentendrei kötődését is fémjelzik Barcsay Jenő festményei, s számos Balogh László kép. Igen széles a válogatás Bartl József munkáiból.

A kortársak közül már-már klasszikusnak számít Váli Dezső, akitől nem kevesebb, mint negyven, világos tónusú olajkép került a gyűjteménybe. Váli maszatoló festékfelhordásának tükrében nem meglepő a kollekcióban a még ennél is nagyobb számú Ottó László kép. Záborszky Gábor, El Kazovszkij, Haraszty István, Hencze Tamás, Trombitás Tamás, Wahorn András művei mellett széles a kisplasztikai válogatás is (például Csíkszentmihályi Róbert). Szikora Tamás dobozos, árnyékvető munkái is tér illetve sík viszonyára kérdeznek rá, míg Orbán Attila erős színei és dinamikus gesztusai a filozofikus reflexió helyett az ősi ösztönvilágot hívják elő. A geometrikus hagyomány mai megújításának egy lehetséges útját képviselik Paizs Péter munkái, míg harsány színekkel egyensúlyoz a fiatalok között Győri Márton vagy éppen Soós Nóra. Néhány mű (például a lépcsős motívumú Fehér László kép) felfüggesztése a lakberendezéshez igazodik. Erős az önállóan kezelt egyedi illetve sokszorosított grafikai anyag is, Péri Lászlótól Borsos Miklósig. A kollekció legújabb egysége a fotó, amely nem kisebb neveket sorakoztat fel már a legelső szerzemények révén, mint Henri Matisse – Lucien Hervé 1949-es felvételén.

A kiállítás február 24-ig tekinthető meg, keddtől péntekig 10 és 18, szombaton 10 és 13 óra között.