Műtermi diskurzusok - Gaál József osztálya a Képzőművészeti Egyetemről

A Godot Galéria eredeti WordPress-archívumából visszaemelt kiállítás.

Nagyobb méret

Rácz Noémi: Irrgarten

110x130cm, akril, olaj, filc, vászon, 2014

A Godot Galéria sok szeretettel meghívja Önt a

Műtermi diskurzusok

című kiállítására, ahol egy válogatást mutatunk be a Magyar Képzőművészeti Egyetem Festő tanszékének Gaál József osztályának munkáiból.

Nagyobb méret

Fischer Ron: Katona

digitális kollázs, 2015, print

Nagyobb méret

Fischer Ron: Katona

2015, 80x60cm, olaj, vászon

Megnyitó: 2015. június 17-én 20 óra

Bevezetőt mond: Gaál József

Kiállítók: Balázs Nikolett, Dávid Zita, Ferenc Réka, Fischer Ron, Győri Blanka, Juhász Kinga,

Kuli Adél, Rácz Noémi, Rózsa Luca, Szatmár Viktor, Székely Ian, Teplán Nóra, Üveges Mónika, Végh Júlia, Zuzana Zurbolova

Megtekinthető: június 27-ig a galéria nyitva tartási idejében, keddtől péntekig 9 és 14, szombaton 10 és 13 óra között

Nagyobb méret

Kuli Adél: Benti növény

110x145, olaj, vászon,

Nagyobb méret

Juhász Kinga: Cím nélkül

23x65 cm, vegyes technika, karton, farost, 2015

Manapság inkább alkotói közösségként működő, de a mesterek hatását valamennyire szublimáló festő osztályok karakterét maguk a hallgatók alakítják ki. Érdekes, hogy az ódonnak tűnő mester kifejezéshez a művészhallgatók ragaszkodnak, talán önkéntelenül is vágyva az elveszettnek hitt tradíciókhoz. Manapság nincsenek mindent félresöprő manifesztumok és kiáltványok egymást kioltó sora. Aki polarizáltságot mond, a gazdagító sokféleségre is gondolhat, de negatív hangzásként a felaprózottság általi lényegvesztésről is beszélhet, de az univerzális progresszió emlegetése is másokban a homogenizáció veszélyének képzetét generálja. Ami továbbra is nagyon fontos, az a művész személye, az oktatás is elsősorban a hallgató személyiségéről szól. Viszont önmegvalósítás elcsépelt szólama, a félreértett zseni romantikája már a múlté. Az önazonosság keresése egyben önmagunk alakítása, s már nem annyira a túlzottan karakteres művész személyiség mindent letaglózó formavilága a fontos, hanem az egyéni üzenet érzékenysége, személyessége. A mindent elsöprő radikalizmus tette már ismétlődő színjátékká vált a képzőművészetben, a szerepek helyébe lépett a valóban megélt személyes élet. Ez a mentalitás vált fontossá a művészetoktatásban is, elvetve a formahajszolás kultuszát, ami a modernizmus máig ható maradványa. Az egyedi érzékenység mellett az identitáskeresés folyamata, ami meghatározza az alkotó irányultságát. Az oktatás valójában egy állandóan alakuló diskurzus egy közösségen belül, ilyen értelemben a művészhallgató már kész folyamatba csöppen bele, viszonyát meghatározzák a már kialakult konszenzusok. A diskurzusok folyamatából kialakul egy osztálykarakter, aminek vonzáskörében egymást inspirálva – remélhetőleg csak a szellemiség által rokonítható – önálló művek születnek.

Nagyobb méret

Dávid Zita: Fejjel lefelé

21x30cm, akvarell, papír, 2015

Nagyobb méret

Rózsa Luca: Krakkói galambok

160x140 cm, olaj, váaszon, 2015