Szurcsik József

A Godot Galéria eredeti WordPress-archívumából visszaemelt kiállítás.

Letöltés nyomdai méretben

A Godot Galéria tisztelettel meghívja

Szurcsik József

Opusculum - Világok találkozása / Képtárgyak, szobrok

című kiállításának megnyitójára

2008 március 14-én 20 órára.

Megnyitja: Nagy T. Katalin művészettörténész

Közreműködik: Uzgin Üver zenekar

Megtekinthető: március 10 - 29-ig

Letöltés nyomdai méretben

A jelenlegi kiállításon szobrokat és elforgatható képeket láthatunk. Mindegyik mű, azaz opusculum, olyan művecske, amelyben a művész kísérletet tesz a tér sajátos értelmezésére. A köszörült, hegesztett és hegesztéssel megrajzolt vas és acél szobrok 2006-ban, illetve 2007-ben készültek. A síkok és térrétegek között megbúvó arcok a létszituációk, a kapcsolatok, a rejtőzködés témájának új nézőpontokat felvető alkotásai, akárcsak a tondó formába tömörített rajzok és festmények. Az elforgatható képek jellegzetessége a többnézetű kompozíció. A művek megalkotásánál különös kihívást jelentett az elforgatás révén létrejövő módosulás, amely a képelemek új viszonyát alakítja ki.

Letöltés nyomdai méretben

Szurcsik József pályája a 80-as évek második felében indult. 1985-ben fejezte be a Magyar Képzőművészeti Főiskolát, 1988-ban pedig a művésztovábbképzőt. Ebben az időben már leáldozóban volt az új festészet, és a fiatalok – GalluszGyöngyi, KótaiTamás, SzíjKamilla stb. – egy szikárabb újkonceptuális, némiképpen minimalos stílusban kezdtek el dolgozni, de ebben az időben jelentkezett a szocreálon ironizáló „kék acélosok” (KunglGyörgy, KicsinyBalázs stb.) csoportja is. Szurcsik azonban más utat választott. Korai, némiképpen társadalomkritikus munkái inkább az új tárgyiassághoz kapcsolhatók, annyiban viszont eltér tőlük, hogy míg az előbbi irányzathoz köthetők demitizálták, tárgyiasították a témáikat, Szurcsik inkább mitizálta az övéit. Monumentális, örökkévalóságot sugárzó emberköveit, falembereit a régmúlt mítoszok hangulata lengte, lengi körül, akárcsak a néhány évvel korábban induló GaálJózsef munkáit. Nem véletlenül említik méltatói monumentális kőfigurái kapcsán az egyiptomi művészetet, hiszen maga a grafikus-festő is hivatkozik erre: „…az egyiptomi művészetet kimondottan szeretem. Nekem ez jelenti a csúcsot. Tetszenek a gyönyörűen leegyszerűsített formák… Elgondolkodtató, mi lehet az, ami a dolgokat több ezer éven keresztül fenntartja? Hát a hatalom. Maga a társadalmi berendezkedés, a politikai rendszer konzerválja a dolgokat. De vajon hol itt az egyéniség szerepe? Mert a 20. században én még mindig azzal a tudattal ébredek, hogy EGYÉNISÉG! A divat azonban meghatározza mozgásterünket. Mindenkinek ugyanaz a farmernadrág kell, és szép fokozatosan feladjuk sajátosságainkat.” A 90-es évek közepén, második felében elfordult a félprofilban ábrázolt fejeitől, pontosabban akkor is fejeket festett és rajzolt, csak áttételesen, tárgyakból, spakliból, halakból formálta meg őket. 1995-ben a szentendrei Művésztelepi Galériában tizenkét festményen és ugyannyi tusrajzon emberfejű halakat ábrázolt, egy évvel később a Vigadó Galériában emberarcú, spaklikat megjelenítő olajképeit láthattuk, melyek egyszerre voltak tárgyak és félprofilban ábrázolt archaikus figurák. 1997-ben pedig olyan színes – kék, zöld, piros –, sokszor repesztett háttér elé helyezett éles, hegyes késeket festett, melyeknek hol a pengéje, hol a nyele formál emberfejet (Féltékenykés, 1997). E látszólagos kitérő után ismét visszatért a félprofilban ábrázolt emberfejekhez, melyek hol spirálba csavarodnak, hol tölcsérformából dudorodnak ki, vagy éppen kitüremkednek a vászonból, 1997-től ugyanis színes, repesztett technikával kezdi festeni plasztikus hatásúvá váló képeit (Nagy titkokőrzői, 1997).

Lóska Lajos

A kiállítás a Budapesti Tavaszi Fesztivál programjának része.

Megtekinthető keddtől péntekig 10 és 18, szombaton 10 és 13 óra között.

Kiállító művészek

Szurcsik József