Csoportos kiállítás

A Godot Galéria eredeti WordPress-archívumából visszaemelt kiállítás.

A Godot Galéria tisztelettel meghívja Önt

Kortárs magángyűjtemények X.

című kiállítására, melyen

Bélai György

gyűjteményéből mutatunk be válogatást.

Megnyitó: 2007. január 31-én 20 óra

Megnyitja: Jancsó Miklós filmrendező

Nagyobb méret

Záborszky Gábor

A kiállító művészek: Balogh László, Barabás Márton, Bartl József, Csernus Tibor, El Kazovszkij, Gyarmathy Tihamér, Győri Márton, Haraszty István, Jovián György, Kelemen Károly, Lossonczy Tamás, Marosán Gyula, Orbán Attila, Ottó László, Soós Nóra, Szemadám György, Szikora Tamás, Váli Dezső, Záborszky Gábor

Nagyobb méret

Szikora Tamás

Ébli Gábor cikke Bélai Györgyről:

Artchívum. Művészettörténeti kutatás és műgyűjtés a XXI. század jegyében

Az Artchívum Adatbázis a hazai művészettörténeti kutatás legnagyobb újdonsága a rendszerváltás óta. Hamarosan a több száz négyzetméteres belvárosi helyszín munkálatai is megkezdődnek, ahol az új szemléletű kutatás folyhat. Az ötlet magja valamennyi magyar vizuális (képző-, ipar-, fotó-, építő-, nép-, sőt tánc-) művészetről fellelhető minden információ összegyűjtése egységes rendszerben és számítógépesen lekérdezhető formában.

Az ehhez szükséges alapadatok – mint nevek, intézmények, dátumok, helyszínek, kategóriák – feltöltése vette igénybe az elmúlt néhány évet. Eközben, fejlesztéssel és teszteléssel összekötve, elkészült a számítástechnikai rendszer első modulja is, amely ezeket nyilvántartja, és széles skálán kereshetővé teszi. A kutatási szempontok kombinálhatóak a tág kereséstől a pontosan meghatározott kérdésig.

Az adatbázis elsőszámú követelménye a lehetőségek szerinti teljes körűség. Lexikális adatok variációinak millióit töltötték fel számítógépre. Az adatokat a rendszer a program több ezer szempontja segítségével helyezi el értelmi mezőkbe. Ebben a keresés verzióinak száma gyakorlatilag végtelen. Az adatok feltöltését évek óta egy csapat végzi, míg az értelmező, szakmai munka ma már nyolc fiatal művészettörténész feladata.

Jelenleg százhúszezer személy háromszáznyolcvanezer névvariációval, s tizenháromezer intézmény került feldolgozásra. Az adatbázisban feldolgozott dokumentumok száma eléri a tizenhárom ezret. Ez óriási szám, hiszen az adatgazdag könyvek teljes feldolgozása egyenként hónapokig is eltart. S már egyre gyakrabban fordul elő, hogy a vállalkozásról tudomást szerző kutatók az ország egyéb jeles képzőművészeti adattáraiban fel nem lelhető adatoknak bukkannak nyomára ebben az adatbázisban. Bár a kutatóközpont még nem működik nyilvánosan, ezeket a megkereséseket örömmel veszi, hiszen minden kérés egyfajta próba, mire is jó a még fejlesztés alatt álló rendszer. Folyik már az együttműködési egyeztetés a Művészettörténeti Intézet és más közgyűjtemények Adattárával is.

Az adatbázis köré az elmúlt évek során valóságos könyv- és levéltár épült. Mára meghaladja a százezer tételt a kézzelfoghatóan is megszerzett, elsősorban magyar vonatkozású művészeti dokumentumok száma. Köztük sok ritkaságszámba menő katalógus akad. Az anyag kiterjed a kiállítási meghívóktól a könyvekig mindenféle információhordozóra. Az adatbázis híre ma már oly sebesen terjed, hogy intézmények és magánszemélyek maguktól keresik fel és ajánlják fel dokumentumaikat, hiszen tudják, ezek belátható időn belül feldolgozásra kerülnek, nyilvánosan használhatóak lesznek. Egy friss példát említve, nemrégiben Kassák Lajos levelezéséből kerültek ide eredeti részletek. Ha egyszer a múlt magyar művészeti dokumentumanyagának ilyen bevitele és feldolgozása alapjaiban befejeződik, onnantól az adatbázis karbantartójának már csak a mindenkori jelennel illetve a múltból még felbukkanó információkkal történő lépéstartás lesz a dolga.

Nagyobb méret

Váli Dezső

Az adatbázis kiterjed a műtárgyakra is. A feldolgozás második szakaszában nagyteljesítményű szkennerek munkájával a kiváló minőségű reprodukciók óriási halmaza alakul ki. Ezek online megtekinthetősége nem csupán gyorsabbá teszi majdan a kutatást, és sok szempontú keresést tesz lehetővé, hanem állagvédelmi szempontból is irigylésre méltó lesz, hiszen a hagyományos könyv- és adattárakban egyébként már csak félve adják ki egy száz évvel ezelőtti katalógus töredező papírlapjait. Ugyanakkor az adatbázis nem egy műtárgy-halmaz, hanem a művészetnek minél szélesebb társadalmi, tehát nem csak esztétikai kontextusát felölelő anyag. A szándék nem csupán a minél teljesebb körű kutathatóság, hanem a művészetnek egy új összefüggésrendszerben láttatása. Az adatbázis remélt célja nem csupán az eddig is folyó, hagyományos szemléletű kutatások felgyorsítása, hanem módszertani újítás és képzés a művészettörténészek új generációi számára.

Ez feltételezi a vállalkozás harmadik kulcselemét – a nyilvánosságot. Az adatbázis kiépítése eddig teljes mértékben magán anyagi erőforrásokra épült, ám eljövendő működése nyilvános lesz. Ez az amerikai típusú filantrópia hazai meghonosodását is hirdeti: magán kezdeményezésre és anyagi háttérrel, közhasznú szellemi értéket létrehozni. A nyilvánosság nem szorítkozik majd a művészettörténészi szakmára, hanem bármely érdeklődőnek szól. A keresési szempontok is a szakzsargon helyett közérthetőek lesznek. Az adatbázis fizikai központjában számítógépes terminálról bárkinek elérhető lesz a keresett információ, sőt a kutatási engedéllyel rendelkezőknek maguk az eredeti dokumentumok is.

A központ látogatóbarát módon kíván működni: teret ad majd művészeti rendezvényeknek, könyvesboltnak, kávézónak, kiállításoknak is. Hosszú távú finanszírozásáról még nem született döntés. Nyilvános működésétől kezdve önfenntartónak kell majd lennie – éppen annak érdekében, hogy ne csupán egyetlen személy sorsán, jó- vagy balszerencséjén, anyagi lehetőségein múljon folyamatos működése. Az információkért történő valamilyen díjszedés már csak azért is szükséges lesz, hogy differenciálni lehessen az adatok iránt érdeklődő közgyűjteményi-szakmai, magán műkereskedelmi vagy éppen amatőr érdeklődők között. Ennek technikája ugyanakkor még a jövő titka.

Nagyobb méret

Szemadám György

Az Artchívumot Bélai György keltette életre. Huszonhat éve, harminc évesen került az Egyesült Államokba. Mivel édesapja zenész volt, idehaza a kultúra közegében nőtt fel, s maga is zenészként járta be a világot huszonévesen. A hetvenes évek végén Amerikában telepedett le, ahol hangszereit letéve egyetemek padsorában találta magát. Közgazdaságtant, jogot, rendszerszervezést és programozást hallgatott. Később önálló irodájából számítógépes rendszerek kerültek nagy amerikai megrendelőkhöz. Hazatérése előtt gazdasági szaktanácsadóként, majd egy kereskedelmi óriáscég alelnökeként dolgozott.

Képzőművészeti érdeklődése fiatalkorára megy vissza, s Amerikában kezdett komolyan műgyűjtésbe. Huszadik századi amerikai és francia alkotásokat vásárolt. S ahogy a rendszerváltás után újra Magyarországon telepedett le családjával, a magyar képzőművészetben is elkezdte keresni a modern és a kortárs nemzetközi irányzatoknak megfeleltethető alkotókat. Miközben ismerkedett az újjáéledő műtárgypiaccal, egyre gyakrabban lett volna szüksége átfogó, teljes körű művészeti adatokra. A reális minőség-érték viszonyok felismeréséhez ugyanis széles összehasonlításra van szükség: minél több művét kell adott festőnek ismerni, minél pontosabban kell a művészettörténészek elemzéseiben meglátni, vagy éppen helyére tenni a nemzetközi párhuzamokat. Az ilyen típusú szisztematikus, minden adat ismeretét és gyors elérhetőségét feltételező kutatáshoz azonban hiányoztak a hazai feltételek – azaz a kiadványok, adatbázisok. Máig előfordul, hogy tájékozottság híján párhuzamosan futnak szakmai kutatások, s hogy az árverésen szükséges gyors döntéseket a piaci szereplők a megfelelő szempontok, adatok ismerete híján hibásan hozzák meg. E személyes élmények érlelték meg Bélaiban a felismerést, művészeti érdeklődését, programozói rutinját és amerikai karrierjéből adódó anyagi lehetőségeit egy ilyen adatbázis felépítésével tudná legjobban, együttesen kamatoztatni.

A rendszer kiépítésére fordított évek hasznosnak bizonyultak magángyűjtői szeme élesítésében is. A nemzetközi irányzatokhoz igazodó ízlése megmaradt, de választásai pontosabbá váltak. Bátorsága is megszilárdult, hogy a bevett hazai értékítélettől eltérően válasszon. Kollekciója Nagybányától a mai kortársakig húzódik. Kitűnő Rippl-Rónai válogatás biztosítja az indulást. A mester pasztell portréi, franciaországi tájképei és megkapó rajzai mellett szembeötlő egy már-már monokróm téli tájképe, amelynek panteizmusa párbeszédre hívja a ház másik sarkában függő, hajnali párában lebegő Mednyánszky László festményt. A korszak más irányzataiból ad ízelítőt a szecessziós Faragó Géza remekmű, elsőrangú növényindás keretben, stílusosan egy Wiener Werkstätte ülőgarnitúra fölé akasztva.

A korai magyar modernizmusból Perlrott-Csaba Vilmos művei állnak Bélai Györgyhöz a legközelebb. A művésznek – különösen a fauve-osnak tekinthető korszakából – számos mesterműve található itt, a jól ismert Cézanne-os tárgykompozícióktól, egy cigánylány aktján át, a nagy színfoltokból építkező tájképekig. Ide sorolható Ziffer Sándor egy nagyméretű festménye is. Kiemelkedő darab Czóbel Béla és Czigány Dezső egy-egy korai műve, amelyeken a pasztelles színskála lírai hangulatot teremt. Czóbeltől önálló gyűjtemény látható, párizsi műkereskedőjének, Monsieur Paquerot-nak a portréjától a késői, zsíros felhordású, fekete kontúrú enteriőrökig. Az urbánus vonulathoz köthető Tihanyi Lajos két remek tusrajza, egy kiegyensúlyozott Márffy Ödön kompozíció, valamint a kollekció ezen részének egyik legerősebb műve, Berény Róbert egy párizsi festménye. A MIÉNK és a neósok fejlődési sorát rekonstruáló rész mellett nem felejtődtek el a korszak egyéni motívumkincsű, belső értelmezési logikát megkövetelő életművei sem (Gulácsy Lajos).

A zárt, a nemzetközi igazodásnak fittyet hányó, ám annak szintjét kvalitásban elérő művészi életművek egy másik példája Bélai egyik kedvence, Nagy István. A két világháború közötti időszakból Kádár Béla, Scheiber Hugó és Schönberger Armand művészetét rokonszenves szerénységgel csak egy-egy darab képviseli. A neoklasszikus irányzatból az egyébként minőségi Gábor Jenő aktnál, valamint Patkó Károly és Szőnyi István alakokat és tájat finoman összhangba hozó képeinél izgalmasabb Aba-Novák Vilmos virágcsendélete. Madárlátta kép Bernáth Aurél egy elgondolkozó női portréja, amelyet Bélai még Magyarországon vett, s azután magával vitt külföldi éveire is. Befelé forduló Vaszkó Ödön arcképe, míg a kontemplatív munkákkal szemben könnyed, franciás színekkel virít egy Vaszary János virágkompozíció. A korai, konstruktív irányú avantgárdhoz nyújt visszakapcsolódást a Réth Alfréd életmű több korszakából választott művek csoportja.

Nagyobb méret

Bartl József

A kollekció további súlypontja az Európai Iskola illetve annak egyes előzményei és későbbi hagyománya. Korniss Dezső csurgatásos munkái, Bálint Endre és Ország Lili szürrealisztikus kompozíciói mellett szembeötlő Gyarmathy Tihamérnak a későbbi, kissé már divatszerű kozmosz-sorozatainál jóval tömörebb, feszültebb munkája, s ugyanígy Lossonczy Tamásnak is az utóbbi évtizedek munkáihoz képest sűrűbb festménye. A központi figura e részben Vajda Lajos: a felesége, Vajda Júlia által kettejükről festett félalakos kettősportré a gyűjtőhöz lelkileg egyik legközelebb álló darab. A választott Ámos Imre művek minősége mellett nem marad el semmivel az Anna Margit kompozíciók ereje sem.

Önálló méltatást érdemel a Marosán Gyula gyűjtemény is, kiegészítve több Zemplényi Magda művel. Marosánnal a művész torontói emigrációjában beszélt Bélai, s elhatározták egy hazai életmű-kiállítás megszervezését. A festő műveinek javát eljuttatta Bélaihoz, aki most, Marosán halála nyomán hazahozatta a teljes hagyatékot. A művész feljegyzései alapján a kanadai vevőkhöz került képeknek is igyekszik nyomára bukkanni. Készül az életmű-katalógus; egy kisebb kiállítás nyár végéig látogatható az Aulich Galériában.

Különleges, a bevett hazai ítélettől független választás Bortnyik Sándor két nagyalakú festménye a hatvanas évekből. Kohán György szocreál kompozícióiban ma már elnéző mosollyal fedezhetjük fel az éppen a banalitásból származó bájt. Érdekesek az ötvenes évekből származó Victor Vasarely művek és Kassák késői grafikái. Esztétikailag és dokumentum értékében egyaránt pozitív meglepetés a néhány Szántó Piroska portré, önmagáról és Vass Istvánról – az utóbbi, többek között, bohóc kamuflázsban, ami a költő ellentmondásoktól nem mentes életútját tekintve több mint elgondolkodtató. Bélai szentendrei kötődését is fémjelzik Barcsay Jenő festményei, s számos Balogh László kép. Igen széles a válogatás Bartl József munkáiból.

A kortársak közül már-már klasszikusnak számít Váli Dezső, akitől nem kevesebb, mint negyven, világos tónusú olajkép került a gyűjteménybe. Váli maszatoló festékfelhordásának tükrében nem meglepő a kollekcióban a még ennél is nagyobb számú Ottó László kép. Záborszky Gábor, El Kazovszkij, Haraszty István, Hencze Tamás, Trombitás Tamás, Wahorn András művei mellett széles a kisplasztikai válogatás is (például Csíkszentmihályi Róbert). Szikora Tamás dobozos, árnyékvető munkái is tér illetve sík viszonyára kérdeznek rá, míg Orbán Attila erős színei és dinamikus gesztusai a filozofikus reflexió helyett az ősi ösztönvilágot hívják elő. A geometrikus hagyomány mai megújításának egy lehetséges útját képviselik Paizs Péter munkái, míg harsány színekkel egyensúlyoz a fiatalok között Győri Márton vagy éppen Soós Nóra. Néhány mű (például a lépcsős motívumú Fehér László kép) felfüggesztése a lakberendezéshez igazodik. Erős az önállóan kezelt egyedi illetve sokszorosított grafikai anyag is, Péri Lászlótól Borsos Miklósig. A kollekció legújabb egysége a fotó, amely nem kisebb neveket sorakoztat fel már a legelső szerzemények révén, mint Henri Matisse – Lucien Hervé 1949-es felvételén.

A kiállítás február 24-ig tekinthető meg, keddtől péntekig 10 és 18, szombaton 10 és 13 óra között.

Kiállító művészek

Balogh LászlóBarabás MártonBartl JózsefCsernus TiborEl KazovszkijGyarmathy TihamérGyőri MártonHaraszty IstvánJovián GyörgyKelemen KárolyLossonczy TamásMarosán GyulaOrbán AttilaOttó LászlóSoós NóraSzemadám GyörgySzikora TamásVáli DezsőZáborszky Gábor