Kopasz Tamás

A Godot Galéria eredeti WordPress-archívumából visszaemelt kiállítás.

Tisztelettel meghívjuk Önt Kopasz Tamás …reneszánsz… című kiállításának megnyitójára 2001. szeptember 26-án 20 órára. Megnyitja Majoros Valéria Vanília művészettörténész.

A tavaly Munkácsy-díjat kapott Kopasz Tamás … reneszánsz.. című kiállítása némiképp szintézise a nyolcvanas évekbeli munkáira jellemző szenvedélyes, csapongó és a kilencvenes években megjelenő érzelemmentes, anyagválasztásában és előadásában is hideg műveknek.

Alkotói korszakai egységes egészet alkotnak, jól elkülöníthetőek, mind témájukban, mind pedig anyagválasztásában. Első jelentős munkái a Szerelmes-képek (1986.), durva felületű, dekomponált alkotások, az anyaggal való küzdelmet, s a témában rejlő „héjanász”-harcot sejtetik. Az ezt követő ciklusokat (Aranykor, Bronzkor, Rézkor 1986-88.) felületkezelésében, festésmódjában, illetve anyagválasztásában is a szelidülés jellemzi, az egyszerű, „primitív”-, és az Árkádia-világ iránti nosztalgia.

A Rézkor után Kopasz visszatért a durva felületű anyagokhoz, majd az Ornamentikák című sorozatban, előtérbe kerül a térbeliség, megjelenik az érzelemmentes ábrázolásmód. A Pajzsok, és a Nőnemű-képek fő jellemzője a képromboló gesztus, még pedig a vágás technika megjelenése, a három dimenziós művek létrehozása képmeghajlítással, relief felületek, illetve a vágással felnyitott síkok megalkotásával. A kilencvenes évekbeli korszakait (Rolló, Papírképek) egyrészről az összetett technikák, illetve (Felhők, Tájképek) az ezeket felváltó pigment jellemzi, és a vasfestészet, visszatérés a durva, rideg formákhoz, szenvedély nélküli előadásmódhoz. A szeptember 26-án nyíló kiállítás anyaga, csakúgy mint Kopasz munkáinak jelentős része nem ábrázoló jellegű, inkább „ a belső emóciók, gondolatok tárgyi, képi megjelenítése”.

A kiállított festmények és szobrok mindegyike egy-egy sorozat tagja, a szobrok hármas egységekből épülnek fel. A képek folytatói a ..révület.. című kiállítás képeinek, a vasból és gipszből készült szobrok pedig némiképp a képek „plasztikus kitüremkedései”. Alapjuk ugyanúgy a hajlított forma, a kör, illetve a gömb formája, amely váltás az eddigi szobrok hosszanti alakjához képest. A kör, a gömb hagyományosan a tökéletes forma szimbóluma, Kopasz Tamásnál inkább a bezártság, a „tömbbe zárt„ gesztus, gondolat jelképe. A szabálytalan, befejezetlen kör alakú szobrok némelyike kicsit az embrió-állapot kiszolgáltatott, küzdelmekkel teli feszültségét jelöli, amelyben az életet kezdő lény már nincs biztonságban, egyrészt a zárt forma hiánya, másrészt a benne csavarodó, kusza hálók miatt.

A szobrok emlékeztetnek a harcokban használt sisakokra is. Kopasznál előfordult már a pajzsra hasonlító vasplasztika, ami –akárcsak a sisak- a harcban –jellemzően Kopaszra- nem támadó eszköz, hanem a védelem eszköze, a pajzs mögött megbúvó egyén védelméé.

Kettősség jellemzi tehát a szobrokat, és az ellentétek szembenállása, egyrészt a „sisakon” kívüli harc elleni védekezés és a „sisakon” belüli harc ellentéte, másrészt az anyagé, a vas és a gipsz anyagából fakadó kettősségé, a ridegség és a lágyság, puhaság szembekerüléséé.

A kiállításon szereplő művek tehát valóban szintézisei az eddigi életműnek, a szenvedély és a ridegség egymásnak feszülő erőinek egyensúlyai.

A kiállítás megtekinthető 2001. október 26-ig.

Kiállító művészek

Kopasz Tamás