A. Nagy Gábor

A Godot Galéria eredeti WordPress-archívumából visszaemelt kiállítás.

Van, aki bélyeget gyűjt akril, vászon, 100x140 2008

A Godot Galéria szeretettel meghívja Önt

A. Nagy Gábor

Grammar of Glamour

című kiállítására.

Megnyitó: 2008. november 5. 20 óra

A Godot Galéria 2002-ben és 2004-ben mutatta be A. Nagy Gábor "tömörített festésmóddal“ készített festményeit: akkor a festő saját fotóit és magazinokban vagy interneten talált képeket a digitális képalkotáshoz hasonlóan apró képkockákra bontotta fel, a szemlélő tekintetére és fantáziájára bízva a látvány létrehozását.

A. Nagy Gábor festményei a klasszikus stíluselemeket gátlástalanul társítják, hiszen az optikai színkeverés akár az impresszionizmust, a raszter probléma a 60-as és 70-es évek geometrikus absztrakt festészetét, a témaválasztás a pop-art-ot is idézheti. A képeken a szubjektív élmény és a személytelen külvilág mozzanatai az ábrázolás, a narráció kiüresedésében, az apró négyzetek színes kavalkádjában oldódnak fel. Mivel az ábrázolás részleteinek felismerése gyakran fokozott erőfeszítést igényel, A. Nagy Gábor teret enged a néző kreatív fantáziájának, játékosan vonva be azt az alkotói folyamatba. Ennek a sajátos interaktivitásnak a során az alkotó képi világa a néző saját emlékezetének képeivel kiegészülve válik teljessé. Ez a teljesség, a távolról tökéletesen összeálló glamour azonban közelebbről szemlélve káprázatként hullik szét.

MMS II. akril, vászon, 70x100 2003

MMS III. akril, vászon, 70x100 2003

A. Nagy Gábor újabban betűket fest. A talált szövegtöredékek színes betűiből létrehozott rafinált mozaikstruktúra áll össze festménnyé. A 2005 óta Berlinben élő művész munkájában előszeretettel nyúl vissza a XX. századi művészettörténet általa kedvelt alakjaihoz, például Georg Grosz, Otto Dix, Max Beckmann, Paul Delvaux, Joseph Kossuth, Sigmar Polke munkásságához.

The Bare Minimum akril, vászon, 100x140 2008

Galériánkban most bemutatásra kerülő legújabb festményeinek kiindulópontja a Rainer Werner Fassbinder legendás filmeposzából, a Berlin Alexanderplatzból is jól ismert felvetés, a Weimári Köztársaság és a jelen hétköznapjaink közötti politikai, társadalmi, gazdasági párhuzam vizsgálata. A manapság világszerte mind gyakrabban előkerülő párhuzam oka, hogy a Weimari Köztársaság (1918-1933) mint a német történelem egyik legellentmondásosabb korszaka a modern kori demokráciák válságmodelljének is tekinthető egyben. Amikor is a felszínen mintha minden rendben lenne, de a szárnyaló művészi kreativitás, a vibráló társasági és kulturális élet, valamint a csillogás mögött valójában hazugság, képmutatás, dekadencia, hisztéria, reménytelenség húzódik meg.

A Nagy Gábor politikus, társadalomkritikus, gyakran ironikus festményeihez kisajátított képi elemekből készített kollázsokat és összefüggésükből kiragadott szövegrészleteket használ. A fekete alap hatására felerősödő élénk színek, a sajátosan pasztózus felületek és az esetenként túlterheltnek ható kompozíciók nyomán a festmények valós fizikai erővel rendelkeznek. Ezzel párhuzamosan a szöveges információ értelmezése a töredékesség miatt fokozott szellemi erőfeszítést igényel, melyhez a képcímek nyújtanak segítséget. A klisészerű beállítások az ismétlődő szövegsorokkal való asszociatív kapcsolat által kelnek életre, amely kapcsolat megtalálását az alkotó a néző képzelőerejére bízza.

Miért nem kotródok el innen? akril, vászon, 100x140 2008

A kiállítás november 29-ig tekinthető meg keddtől péntekig 10 és 18, szombaton 10 és 13 óra között.

Kiállító művészek

A. Nagy Gábor