Szurcsik József

Négy évtizede rejtőzködő korai festmények, a rendszerváltó panoptikum grafikái és frissen készült művek találkozása.

Szurcsik József Kossuth-díjas és Munkácsy Mihály-díjas képzőművész, grafikus és festőművész, performer, zenész, a Magyar Képzőművészeti Egyetem volt rektorhelyettese, a Grafika Tanszék docense, illetve korábbi tanszékvezetője. Az 1959-ben művészcsaládba született Szurcsik József a magyar kortárs képzőművészet karakteres, azonnal felismerhető világot megteremtő alkotója. Pályája a késő szocializmus és a rendszerváltás körüli években indult. Ez az időszak nem pusztán történelmi háttér Szurcsik művészetében: munkáinak egyik visszatérő kérdése az egyén, a környezet és a hatalom egymáshoz való viszonya.

Műveinek emblematikus motívuma a következetesen profilnézetben ábrázolt, karakterjegyek nélküli – és ezen személytelenség révén általános érvényűvé váló – emberi arc. Ez a metamorfikus félprofil azonban nemcsak önmagában létezik; van, hogy a tájba rejtve jelenik meg, vagy egymás mellé rendezett sorokba, uniformizált struktúrákba szerveződik, esetleg monumentális építészeti formákkal vagy különböző geometriai alakzatokkal egyesül. Ez a profilba sűrített, stiláris elem lehetővé teszi számára, hogy konkrét testek ábrázolása nélkül is az egyén, a környezet és a hatalom folyamatosan változó, újrarendeződő viszonyait mindig nyitott és egyetemes kérdésként vizsgálhassa.

Szintén sajátos művészi eszközökkel ragadja meg a jelentől való elfordulás, a bezárkózás és az időtlenség ideáit. A kilencvenes évek vége felé – talán a rendszerváltáshoz fűzött remény elvesztésével összefüggésben – Szurcsik a mozdulatlan mítoszok világába zárkózik. Az antik görög kultúra szilárdsága, védelme azonban olyan, mint bármely fal, vagy mint a művész Janus-arcú fala; egyszerre véd és elrekeszt, miközben – mint motívum – asszociációk sokaságát hívja elő.

Az életmű sokféleségét jól mutatja az alkalmazott technikák és műfajok gazdagsága is. Sokszorosított grafikai munkák és speciális, antik hatású, repesztett technikával készített olaj-akril képek mellett kisplasztikák, festett szerszámszobrok, színes papírinstallációk és hegesztett fémszobrok is helyet kapnak benne. Szurcsik 1985 óta állít ki, munkái Szófiától Helsinkin át New Yorkig számos nemzetközi helyszínen szerepeltek, az első kiállítását a Godot Galériában 1999-ben rendeztük. Legutóbbi kiállítása október elején nyílt Hódmezővásárhelyen, a Tornyai János Múzeumban, amely a 2025-ben elnyert Vásárhelyi Őszi Tárlat fődíjasának beszámoló kiállítása. Művei számos közgyűjteményben szerepelnek, többek között a Magyar Nemzeti Galériában, a pécsi Janus Pannonius Múzeumban, a Nemzeti Galériában Prágában vagy a dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galériában.

A most nyíló kiállításán Szurcsik József különleges anyaggal jelentkezik. A képzőművész, grafikus, festő legkorábbi, 40 éve rejtőzködő – sőt kiállításon még nem szerepelt – festményei, kuriózumszámba menő geometrikus és szürreális kompozíciói, a pályakezdő művész energiákkal teli, izgalmas alkotásai kerülnek a közönség elé. Találkozhatunk korai korszakának grafikáival, az ún. „rendszerváltó panoptikum” könyörtelen iróniával megrajzolt alakjaival is, melyek legújabb, frissen készült munkáival kerülnek párhuzamba.

A kiállítás megtekinthető december 19-ig, keddtől péntekig 10 és 14, szombaton 10 és 13 óra között.