Bukta Imre: Nagymama unokája - 2011-04-13 — 2011-05-14 - Godot Galéria

Nagymama unokája

A Godot Galéria sok szeretettel meghívja Önt

Bukta Imre

Nagymama unokája

című kiállítására.

Vernisszázs: 2011 április 13-án 20 és 22 óra között

Megtekinthető: május 14-ig

Nyitva tartás: keddtől péntekig 14 és 19, szombaton 10 és 13 óra között

Vasárnap

Bukta Imre kétévenkénti bemutató kiállításai a Godot Galériában a művész legjelentősebb tárlatai között kapnak helyet. A tíz éve szülőfalujába visszaköltözött alkotó a magyar vidéket vizuális kutatásai révén páratlan mélységű költői érzékenységgel ábrázolja. Művei őszinte empatikus viszonyról tanúskodnak a „magyar ugar” ábrázolásában, legyen a téma táji, figurális, vagy szociografikus. Művészeti kifejező eszközeit folyamatos nyitottságra, kísérletezésre építi, ezért például a mostani, Nagymama unokája című Godot Galéria-beli kiállítása szintén meglepetésnek számíthat.

Történet a kertek alatt

Legújabb, nagyméretű papír alapú képein otthonosan ötvözi a festészeti és rajzi elemeket, s talán elmondhatjuk, ez a műfaj „fekszik” a művésznek legjobban. Kínai tus, akvarell, pasztellkréta, tempera, grafit, és még számos technikai elem egy képen való alkalmazásával különleges harmóniát – és egyben atmoszférát – teremt. A kiállított munkák egy sodorban készültek, témában, technikában befejezett szakasz, így nyugodtan állíthatjuk, ezek a művek csemegének számítanak a kortárs képzőművészet iránt érdeklődők körében.

Vidéki polgármester makettel

Bukta Imre a kortárs magyar képzőművészet egyik legeredetibb alkotója: festő, performer, szobrász, aki számos hazai és külföldi közgyűjteményben és magángyűjteményben szerepel, háromszor képviselte hazánkat az egyik legnagyobb nemzetközi megmérettetésnek számító Velencei Biennálén. Pályája autodidakta művészként indult az 1970-es években. Művészete erős szálakkal kötődik a vidéken élő, mezőgazdaságban dolgozó magyar emberek életmódjához és kultúrájához. Témáit a kezdetektől fogva a mindennapi dolgos élet tárgyai, helyszínei és szereplői adják, amelynek ábrázolására a legváltozatosabb eszközöket alkalmazza: festményeihez szabadon használ fel mindenféle kezébe kerülő természetes anyagot (szőr, fa, kukorica, csempe, gyufaszálak, stb.), melyeket assemblage-szerűen épít egybe. Objektjeinél, installációiban, performanszaiban a paraszti tárgyi kultúra mindennapi eszközeit magától értetődő módon helyezi egymás mellé, vagy épít belőlük egyedi gépi-képi szerkezeteket. Portréi, kompozíciói felfoghatók különleges szociológiai tanulmányokként, csakhogy a kívülálló és távolságtartó elemző nézőpontjával szemben Bukta belülről látja és láttatja ezt a sajátos, édes-keserű felhangokkal terhes világot. Szemlélete hol ironikus, hol melankolikus, máskor (társadalom)kritikus vagy megengedő, de mindig kivételes empátiával közelíti meg alanyait.

Fiatal gyümölcsös