Ujházi Péter

Groteszk, ironikus és szürreális látásmódú alkotó, aki festményekkel, assemblage-okkal, kerámiákkal és szobrokkal dolgozik.

Ujházi Péter (1940) alkotópályája immár több mint négy évtizede töretlen. Rajzok, festmények, dobozművek, kerámia- és vasszobrok, kollázsok, akvarellek, leporelló művészkönyvek, átalakított fényképek kerülnek ki keze alól. A hétköznapok krónikása, az emberektől nyüzsgő terek, utcák, városok állandó inspirációs forrásai; a kocsma, a vasút, a lóverseny, a céllövölde, az autóverseny és a cirkusz gyakran visszatérő témát adnak műveihez. Vakolt felületekbe karcolt kalligrafikus vonalakkal felvázolt alakjaiban, a jelenségek lényegretörő megragadására való hajlamában megmutatkozó alkotói stílusához legközelebb a városi falfirkák és a prehisztorikus barlangrajzok állnak, a világot az egyszerűsítés és torzítás eszközeivel színpompás mozgalmasságában leképező egyenes beszédmód a gyermekrajzok alkotásmódját idézi fel, ami ártatlan bájával, természetes esetlenségével és naivitásával különleges, egyedi, feltétel nélkül szerethető képi világot képes létrehozni. A realitás és látomásszerűség, a figurativitás és absztrakció egymással ellentététes minőségeivel jellemezhető ábrázolásmódját fanyarul ironikus, de mindig empatikusan elnéző szubjektív narráció egyesíti különös hangulatú, olykor bizarr kompozíciókká. A megformálásra jellemző a kísérletezgető játékosság, a spontaneitás, a variálhatóság. Az egy képen belül alkalmazott különböző nézőpontok, a szőnyegszerűen továbbszőhető leíró-elbeszélő jellegű képalakítás műveinek karakteres sajátosságát jelentik. Képein a barlang, a kút, az alagút, a labirintus, a torony, a sziget, a forrás motívumaiban mélyen rejlő jelképes képzetek személyes élmények által gazdagított jelszerű önarckép-szimbólumokká alakulnak át.