Kopasz Tamás

Wir laden Sie mit Respekt zur Eröffnung Ihrer Ausstellung „Kopasz Tamás …reneszánsz…“ ein, am 2001. September, 26‑am, um 20 Uhr. Eröffnet wird von Majoros Valéria Vanília, Kunsthistorikerin.

Die gestern Munkácsy-Preis erhaltene Tamás Kopasz … Ausstellung mit dem Titel „Renässanz..“ ist eine Art Synthese der leidenschaftlichen, kraftvollen Arbeiten seiner Achtzigerjahre und der gefühllosen, in den Neunzigerjahren auftretenden, kühlen Arbeiten, die sich auch durch die Auswahl und Präsentation ihrer Materialien auszeichnen.

Die künstlerischen Epochen bilden ein einheitliches Ganzes, sie lassen sich sowohl thematisch als auch materialisch gut voneinander unterscheiden. Seine ersten bedeutenden Werke sind die *Szerelmes‑Képek1986*, groboberflächige, dekomponierte Schöpfungen, die den Kampf mit dem Material und den darin verankerten „héjanász“-Kampf suggerieren. Die darauf folgenden Zyklen (Aranykor, Bronzkor, Rézkor 1986–88) sind in der Oberflächenbehandlung, Maltechnik und auch in der Materialwahl von Schüchternheit geprägt, von einfachen, „primitiv“‑artigen Merkmalen und einer Nostalgie für die Welt von Árkádia.

A Rézkor után Kopasz visszatért a durva felületű anyagokhoz, majd az Ornamentikák című sorozatban, előtérbe kerül a térbeliség, megjelenik az érzelemmentes ábrázolásmód. A Pajzsok, és a Nőnemű-képek fő jellemzője a képromboló gesztus, még pedig a vágás technika megjelenése, a három dimenziós művek létrehozása képmeghajlítással, relief felületek, illetve a vágással felnyitott síkok megalkotásával. A kilencvenes évekbeli korszakait (Rolló, Papírképek) egyrészről az összetett technikák, illetve (Felhők, Tájképek) az ezeket felváltó pigment jellemzi, és a vasfestészet, visszatérés a durva, rideg formákhoz, szenvedély nélküli előadásmódhoz. A szeptember 26-án nyíló kiállítás anyaga, csakúgy mint Kopasz munkáinak jelentős része nem ábrázoló jellegű, inkább „ a belső emóciók, gondolatok tárgyi, képi megjelenítése”.

A kiállított festmények és szobrok mindegyike egy-egy sorozat tagja, a szobrok hármas egységekből épülnek fel. A képek folytatói a ..révület.. című kiállítás képeinek, a vasból és gipszből készült szobrok pedig némiképp a képek „plasztikus kitüremkedései”. Alapjuk ugyanúgy a hajlított forma, a kör, illetve a gömb formája, amely váltás az eddigi szobrok hosszanti alakjához képest. A kör, a gömb hagyományosan a tökéletes forma szimbóluma, Kopasz Tamásnál inkább a bezártság, a „tömbbe zárt„ gesztus, gondolat jelképe. A szabálytalan, befejezetlen kör alakú szobrok némelyike kicsit az embrió-állapot kiszolgáltatott, küzdelmekkel teli feszültségét jelöli, amelyben az életet kezdő lény már nincs biztonságban, egyrészt a zárt forma hiánya, másrészt a benne csavarodó, kusza hálók miatt.

A szobrok emlékeztetnek a harcokban használt sisakokra is. Kopasznál előfordult már a pajzsra hasonlító vasplasztika, ami –akárcsak a sisak- a harcban –jellemzően Kopaszra- nem támadó eszköz, hanem a védelem eszköze, a pajzs mögött megbúvó egyén védelméé.

Kettősség jellemzi tehát a szobrokat, és az ellentétek szembenállása, egyrészt a „sisakon” kívüli harc elleni védekezés és a „sisakon” belüli harc ellentéte, másrészt az anyagé, a vas és a gipsz anyagából fakadó kettősségé, a ridegség és a lágyság, puhaság szembekerüléséé.

A kiállításon szereplő művek tehát valóban szintézisei az eddigi életműnek, a szenvedély és a ridegség egymásnak feszülő erőinek egyensúlyai.

A kiállítás megtekinthető 2001. október 26-ig.