Szurcsik József

Завантаження у друкарському розмірі

Галерея Godot з високою повагою запрошує

Йозеф Сурчик

Опускулум – Знаходження світів / Об'єкти зображень, скульптур.

на відкриття виставки під назвою

2008 березня 14‑го на 20 годину.

Відкриє: Nagy T. Katalin, історик мистецтв

Залучено: гурт Uzgin Üver

Доступно: березень 10 – 29‑го.

Завантаження у друкарському розмірі

У теперішній виставці можна побачити скульптури і обертові картини. Кожен твір, тобто opusculum, — це іграшка, у якій художник експериментує з особливою інтерпретацією простору. Скульптури з кусків, зварених і зображених зварюванням заліза й сталі були виконані у 2006 і у 2007. Обличчя, сховані між площинами і шарами простору, є розробками, що піднімають нові погляди на теми життєвих ситуацій, відносин і схованки, як і рисовані та намальовані форми, упаковані в громіздку форму. Характерною рисою обертових картин є баганапоглядова композиція. Під час створення творів особливою складністю був зміни, що виникають при обертанні, що формують нові відносини між елементами картини.

Завантаження у друкарському розмірі

Szurcsik József pályája a 80-as évek második felében indult. 1985-ben fejezte be a Magyar Képzőművészeti Főiskolát, 1988-ban pedig a művésztovábbképzőt. Ebben az időben már leáldozóban volt az új festészet, és a fiatalok – GalluszGyöngyi, KótaiTamás, SzíjKamilla stb. – egy szikárabb újkonceptuális, némiképpen minimalos stílusban kezdtek el dolgozni, de ebben az időben jelentkezett a szocreálon ironizáló „kék acélosok” (KunglGyörgy, KicsinyBalázs stb.) csoportja is. Szurcsik azonban más utat választott. Korai, némiképpen társadalomkritikus munkái inkább az új tárgyiassághoz kapcsolhatók, annyiban viszont eltér tőlük, hogy míg az előbbi irányzathoz köthetők demitizálták, tárgyiasították a témáikat, Szurcsik inkább mitizálta az övéit. Monumentális, örökkévalóságot sugárzó emberköveit, falembereit a régmúlt mítoszok hangulata lengte, lengi körül, akárcsak a néhány évvel korábban induló GaálJózsef munkáit. Nem véletlenül említik méltatói monumentális kőfigurái kapcsán az egyiptomi művészetet, hiszen maga a grafikus-festő is hivatkozik erre: „…az egyiptomi művészetet kimondottan szeretem. Nekem ez jelenti a csúcsot. Tetszenek a gyönyörűen leegyszerűsített formák… Elgondolkodtató, mi lehet az, ami a dolgokat több ezer éven keresztül fenntartja? Hát a hatalom. Maga a társadalmi berendezkedés, a politikai rendszer konzerválja a dolgokat. De vajon hol itt az egyéniség szerepe? Mert a 20. században én még mindig azzal a tudattal ébredek, hogy EGYÉNISÉG! A divat azonban meghatározza mozgásterünket. Mindenkinek ugyanaz a farmernadrág kell, és szép fokozatosan feladjuk sajátosságainkat.” A 90-es évek közepén, második felében elfordult a félprofilban ábrázolt fejeitől, pontosabban akkor is fejeket festett és rajzolt, csak áttételesen, tárgyakból, spakliból, halakból formálta meg őket. 1995-ben a szentendrei Művésztelepi Galériában tizenkét festményen és ugyannyi tusrajzon emberfejű halakat ábrázolt, egy évvel később a Vigadó Galériában emberarcú, spaklikat megjelenítő olajképeit láthattuk, melyek egyszerre voltak tárgyak és félprofilban ábrázolt archaikus figurák. 1997-ben pedig olyan színes – kék, zöld, piros –, sokszor repesztett háttér elé helyezett éles, hegyes késeket festett, melyeknek hol a pengéje, hol a nyele formál emberfejet (Féltékenykés, 1997). E látszólagos kitérő után ismét visszatért a félprofilban ábrázolt emberfejekhez, melyek hol spirálba csavarodnak, hol tölcsérformából dudorodnak ki, vagy éppen kitüremkednek a vászonból, 1997-től ugyanis színes, repesztett technikával kezdi festeni plasztikus hatásúvá váló képeit (Nagy titkokőrzői, 1997).

Lóska Lajos

A kiállítás a Budapesti Tavaszi Fesztivál programjának része.

Megtekinthető keddtől péntekig 10 és 18, szombaton 10 és 13 óra között.