Szurcsik József

Baskı boyutunda indirme

A Godot Galéria saygıyla davet eder나요<?>>

Szurcsik József

Opusculum - Dünyaların Buluşması / Görsel Eserler, Heykeller

adlı serginin açılışına

2008 Mart 14'inde 20 saatine.

Açılıyor: Katalin Nagy, sanat tarihçisi

İşbirlikçi: Uzgin Üver Grubu

Görülebilir: Mart 10 - 29 tarihleri arasında.

Baskı boyutunda indirme

Şu anki sergide heykeller ve döndürülebilir resimler görebiliyoruz. Her bir eserde, yani opusculum’da, sanatçı alana özgü bir yorum denemesi yapıyor. Sivirlenmiş, kaynaklı ve kaynakla çizilen demir ve çelik heykeller 2006’da, ayrıca 2007’de üretildi. Yüzeylerin ve arazi katmanlarının ardında saklı yüzler, durum sahneleri, ilişkiler ve gizlenme temalarına yeni bakış açıları sunan eserlerdir; tıpkı sıkıştırılmış formda yer verilen çizimler ve resimler gibi. Döndürülebilir resimlerin özelliği çok görünümlü kompozisyondur. Eserlerin yaratımı sırasında döndürme yoluyla oluşan değişimin (eğriliği) yeni görsel bağlantıları oluşturması özel bir zorluk teşkil etti.

Baskı boyutunda indirme

Szurcsik József pályája a 80-as évek második felében indult. 1985-ben fejezte be a Magyar Képzőművészeti Főiskolát, 1988-ban pedig a művésztovábbképzőt. Ebben az időben már leáldozóban volt az új festészet, és a fiatalok – GalluszGyöngyi, KótaiTamás, SzíjKamilla stb. – egy szikárabb újkonceptuális, némiképpen minimalos stílusban kezdtek el dolgozni, de ebben az időben jelentkezett a szocreálon ironizáló „kék acélosok” (KunglGyörgy, KicsinyBalázs stb.) csoportja is. Szurcsik azonban más utat választott. Korai, némiképpen társadalomkritikus munkái inkább az új tárgyiassághoz kapcsolhatók, annyiban viszont eltér tőlük, hogy míg az előbbi irányzathoz köthetők demitizálták, tárgyiasították a témáikat, Szurcsik inkább mitizálta az övéit. Monumentális, örökkévalóságot sugárzó emberköveit, falembereit a régmúlt mítoszok hangulata lengte, lengi körül, akárcsak a néhány évvel korábban induló GaálJózsef munkáit. Nem véletlenül említik méltatói monumentális kőfigurái kapcsán az egyiptomi művészetet, hiszen maga a grafikus-festő is hivatkozik erre: „…az egyiptomi művészetet kimondottan szeretem. Nekem ez jelenti a csúcsot. Tetszenek a gyönyörűen leegyszerűsített formák… Elgondolkodtató, mi lehet az, ami a dolgokat több ezer éven keresztül fenntartja? Hát a hatalom. Maga a társadalmi berendezkedés, a politikai rendszer konzerválja a dolgokat. De vajon hol itt az egyéniség szerepe? Mert a 20. században én még mindig azzal a tudattal ébredek, hogy EGYÉNISÉG! A divat azonban meghatározza mozgásterünket. Mindenkinek ugyanaz a farmernadrág kell, és szép fokozatosan feladjuk sajátosságainkat.” A 90-es évek közepén, második felében elfordult a félprofilban ábrázolt fejeitől, pontosabban akkor is fejeket festett és rajzolt, csak áttételesen, tárgyakból, spakliból, halakból formálta meg őket. 1995-ben a szentendrei Művésztelepi Galériában tizenkét festményen és ugyannyi tusrajzon emberfejű halakat ábrázolt, egy évvel később a Vigadó Galériában emberarcú, spaklikat megjelenítő olajképeit láthattuk, melyek egyszerre voltak tárgyak és félprofilban ábrázolt archaikus figurák. 1997-ben pedig olyan színes – kék, zöld, piros –, sokszor repesztett háttér elé helyezett éles, hegyes késeket festett, melyeknek hol a pengéje, hol a nyele formál emberfejet (Féltékenykés, 1997). E látszólagos kitérő után ismét visszatért a félprofilban ábrázolt emberfejekhez, melyek hol spirálba csavarodnak, hol tölcsérformából dudorodnak ki, vagy éppen kitüremkednek a vászonból, 1997-től ugyanis színes, repesztett technikával kezdi festeni plasztikus hatásúvá váló képeit (Nagy titkokőrzői, 1997).

Lóska Lajos

A kiállítás a Budapesti Tavaszi Fesztivál programjának része.

Megtekinthető keddtől péntekig 10 és 18, szombaton 10 és 13 óra között.