Csoportos kiállítás

Godot Galerisi saygıyla sizi ...

Resimler, heykeller ve kutular

Daha büyük bir boyut

dönemleşmesi olarak şervanlık üzerine yapı

Hangi Antal-Lusztig Koleksiyonu

kısa süredeki güncel sanat materyallerinden bir seçki sunuyor.

Açılış: 2003 december 3'de 20 saatte.

Açılıyor: Ébli Gábor, esztéta.

Katan sanatçıların listesi:

Bereznai Péter, Birkás István, Deim Pál, efZámbó István, feLugossy László, Földi Péter, Gaál József, Káldi Kata, Károlyi Zsigmond, Köves Éva, Lakner László, Lois Viktor, Méhes László, Swierkiewicz Róbert, Tamási Claudia, Taubert László, Ujházi Péter, Váli Dezső, Vojnich Erzsébet, Wahorn András, Zoltán Sándor, Zsakó István

Sergi 2003 Aralık 23 tarihine kadar görüntülenebilir.

Salıdan Cuma'ya 10-18 ve

Cumartesi günü 10-13 saatine kadar,

Bu farklı bir zamanda önceden görüşme ile

Földi Péter /parça/

Bu yıl üçüncü kez Godot Galerisi Çalışma Alanı Koleksiyonları serisi açılıyor. Amacımız, sistem değişikliği sonrası yeniden güç kazanmış koleksiyonculuğa dikkat çekmek; burada müze kalitesinde değer koruması sıklıkla prestij yaratmayı amaçlayan kurumsal yatırımlarla karışıyor. Artık daha fazla kişi fark ediyor ki, koleksiyonculuğun en heyecanlı, en çeşitli ve koleksiyonerin kişiliğini en iyi yansıtabileceği alan çağdaş görsel sanatlar. Şu anki serimiz gerçekten eşsiz: Antal Péter’in klasik koleksiyonu belki de Macaristan’daki en büyük, en kapsamlı koleksiyon. Parçaları sayısız sergide, katalogda, monografide yer aldı, ancak şimdiye kadar her zaman özel mülkiyet olarak, anonim olarak kaldı. Şu anki serimiz, koleksiyonerin kimliğini ve kişisel tercihlerini ilk kez ortaya çıkarması.

Gaál József /parça/

Hangi ölçüyüyle Csontváry, Szinyei veya Gulácsy günümüz çağdaş sanatıyla ilişkilendirebiliriz? Bu sakalları, artık klasik olarak kabul edilen ustalar, mevcut yaratıcılara hangi ölçütleri getiriyor? Tersine, - belki de sonsuza dek geçerli olacak - modernliğin, bugün sanatçıların gözünden resimlerine baktığımızda görebileceğimiz ne? Bireysel şaheserlerin kalitesi aşılmakla birlikte, bu sorular, modern Türk sanatının tamamını baştan sona içeren bir koleksiyonun heyecanını artırıyor, Nagybányadan günümüz piksel resimcisine kadar.

Koleksiyonun kökeni, büyükannesinin büyükbabasıyla, yani büyükannesiyle, onaltı yıldan soğuk cesaret ile meşhur olan büyükbabasıyla, yirmi altılı yılların bitişine kadar başlayıp, o dönem bir ortaokul öğrencisi olan torunu, ilk sanat eşyası satın alımlarını destekleyemez.

Koleksiyon, resim sanatının sınırlarını aşıyor. Bokros Birman Dezső ve Medgyessy Ferenc'in heykeltıraşlığını miraslarından elde edilen kapsamlı bir materyal ortaya koyuyor. Grafikte dikkat çeken, aynı zamanda koleksiyoncu Anna Margi'ye verilen yakın arkadaşlığın anısı olan Ámos Imre'nin eseri. Debrecen'deki ev, artık antik arkeolojik eşyaları da ayrı vitrinle karşılıyor.

Koleksiyonun klasik modern malzemelere özgü müze kalitesi ve derinliği, çağdaş sanatı dahil etmeden önce bile engel teşkil etmedi. Ország Lili ikonografisi duvarda, Bálint Endre farklı tekniklere ait eserleri ya da özel olarak yabancıdan getirilen, uzun süre bekletildiği düşünülen Kondor Béla eserlerinin spektrumu, ikinci dünya savaşından sonraki Canlı Sanatımızın, torun sayısıyla aynı zamanda, yedi o'nattan beri yol bulduğunu, resmi kanonizasyonundan çok önce bölgenin en büyük atası tarafından aslında klasiklere ve kendi çağdaşlarına dayalı olarak kurulan koleksiyonun yolunu açtığını göstermektedir. O anda, bu gerçekten de Birleşik Antal‑Lusztig Koleksiyonu olacaktı ve kalacaktı: iki neslin zevki farklı olsa da, kalitenin ve birkaç stilistik ilkenin uzlaşması, yüzyıllık malzeme için ortak bir zemini sağladı.

Umurdan önce de, 1978 ancak büyükpederin gayet önemli bir şekilde vefat ettiği değil, Ország Lili de ayrıldı. Ölümüyle birlikte, koleksiyonun çağdaş kısmını inşa etme süreci bozuldu. O yıl hâlâ yeni mezun olan genç adamın yanında neredeyse annelik rolü üstlenen sanatçının kişisel varlığı, bu kredinin olmadan canlı sanat alımının devam edemeyeceği için çok önemliydi. Bir buçuk on yıl geçti, bu süre zarfında klasik koleksiyon sürekli zenginleşti ve o zamana kadar alınan çağdaş kısmı, sanatçıların ölümüne rağmen sessizce klasikleşti; ancak yeni çağdaşlara bir açılma olmadı.

Lakner László /detay/

Bu durumun estetik bir nedeni de vardı. İkinci Dünya Savaşı öncesine ait klasik kökenden beslenen, altmışlı‑yabancılı yıllarda nesillerine göre geride kalmış jenerasyonun vefat etmesiyle modern sanatın bir bölümü son buldu. Yeni çağdaşlardan seçmek çok daha zor oldu; özellikle Antal‑Lusztig programı kapsamında, ki - hâlâ- merkezi unsurları ekspresif (özünde, ancak yalnızca figüratif olmadığ­an) ve derin renk gölgeleri kullanan resim sanatıdır ve dramatik çatışmaların yakalanması bir kısmı varoluşsal, bir kısmı da spiritüel bir okumada yer alır. Bu sanatsal credo, günümüz çağdaş sanatçılarına pek de uymamaktadır. Klasik modern ile çağdaş değerlerin mücadelesi, günümüz sanatının koleksiyonculuğuna ikinci kez başlarken gerçekten de alevlendi.

Önceki çağdaş malzemenin koleksiyona gözle görülür bir cazibe sahip olması açıkça görünürdü, fakat bugün hangi trendler var, varsa, hangileri, birkaç on yıl önceki beşinci iki onuncu yüzyılın eski malzemesiyle aynı doğal birim içinde göreceğimiz aynı sinergiyle beraber? On yıl önce yeniden, hatta büyük bir coşku ile çağdaşları toplamaya başladı, fakat bu şüphe Antal Péter’in seçimlerini hâlâ izliyor. Koleksiyonerin açıkça kabul ettiği belirsizlik, satın alma kararlarının insan değerini de belirliyor: kim daha eminini seçmez, klasik nane büyüyü seçmez mi? Belirsizlik aynı zamanda, koleksiyonerin bugünkü sanatçıların geniş bir yelpazesinden almaya devam etmesini de açıklıyor, ki mevcut sergi ise biraz daha dar ve birkaç kriter bazlı bir seçki sunuyor.

Ébli Gábor:

Antal-Lusztig koleksiyonundan resimler, heykeller ve kutular.

Bugünkü çağdaş sanatla Csontváry, Szinyei veya Gulácsy nasıl bağlanabilir? Bugüne klasik olarak kabul edilen ustalar, mevcut yaratıcılar karşısında ne ölçüleri belirler? Tersine: Bugünkü sanatçılardan onların eserlerine bakarak, belki sonsuza dek geçerli olan modernliğinden ne görebiliriz? Bireysel başyapıtların kalitesiyle birlikte, bu sorular, modern Türk sanatının tüm eğilimini bulunduran bir koleksiyonu ilginç kılar; Nagybánya'dan bugünkü piksel tablosuna kadar. Koleksiyonun kökeni, büyükbir erdemli ata kulübünü hatırlatır; altmışıncı yılların sonlarından beri, ergenlik dönemindeyken onun büyükannesinin ilk sanat malzemesi satın almalarını da destekledi.

Koleksiyon, resim sanatının sınırlarını aşıyor. Bokros Birman Dezső ve Medgyessy Ferenc'in heykeltıraşlığını miraslarından elde edilen kapsamlı bir materyal ortaya koyuyor. Grafikte dikkat çeken, aynı zamanda koleksiyoncu Anna Margi'ye verilen yakın arkadaşlığın anısı olan Ámos Imre'nin eseri. Debrecen'deki ev, artık antik arkeolojik eşyaları da ayrı vitrinle karşılıyor.

A gyűjtött klasszikus modern anyag múzeumi minősége és mélysége nem jelentett akadályt a kortárs művészet beemelése előtt sem. Az Ország Lili ikonosztáz a falon, Bálint Endre legkülönbözőbb technikájú munkái vagy éppen a részben külföldről hazahozott, sokáig lappangóként számon tartott Kondor Béla művek spektruma mutatja, hogy a második világháború utáni élő művészetünk az unoka révén már kezdettől fogva, s a hivatalos kanonizációt jóval megelőzően utat talált a nyolcvankilenc éves korában elhunyt, s az utolsó napig aktívan élő nagyapa által eredetileg a klasszikusokra és a saját kortársaira alapított gyűjteménybe. Ekkor dőlt el, hogy ez tényleg közös Antal-Lusztig kollekció lesz és marad: a két generáció ízlése ugyan különbözhetett, de a minőség, s néhány stiláris alapelv iránti elkötelezettségük közös nevezőt biztosított a lassan száz évet felölelő anyagnak.

Umurdan önce de, 1978 ancak büyükpederin gayet önemli bir şekilde vefat ettiği değil, Ország Lili de ayrıldı. Ölümüyle birlikte, koleksiyonun çağdaş kısmını inşa etme süreci bozuldu. O yıl hâlâ yeni mezun olan genç adamın yanında neredeyse annelik rolü üstlenen sanatçının kişisel varlığı, bu kredinin olmadan canlı sanat alımının devam edemeyeceği için çok önemliydi. Bir buçuk on yıl geçti, bu süre zarfında klasik koleksiyon sürekli zenginleşti ve o zamana kadar alınan çağdaş kısmı, sanatçıların ölümüne rağmen sessizce klasikleşti; ancak yeni çağdaşlara bir açılma olmadı.

Bu durumun estetik bir nedeni de vardı. İkinci Dünya Savaşı öncesine ait klasik kökenden beslenen, altmışlı‑yabancılı yıllarda nesillerine göre geride kalmış jenerasyonun vefat etmesiyle modern sanatın bir bölümü son buldu. Yeni çağdaşlardan seçmek çok daha zor oldu; özellikle Antal‑Lusztig programı kapsamında, ki - hâlâ- merkezi unsurları ekspresif (özünde, ancak yalnızca figüratif olmadığ­an) ve derin renk gölgeleri kullanan resim sanatıdır ve dramatik çatışmaların yakalanması bir kısmı varoluşsal, bir kısmı da spiritüel bir okumada yer alır. Bu sanatsal credo, günümüz çağdaş sanatçılarına pek de uymamaktadır. Klasik modern ile çağdaş değerlerin mücadelesi, günümüz sanatının koleksiyonculuğuna ikinci kez başlarken gerçekten de alevlendi.

Káldi Kata (részlet)

Önceki çağdaş malzemenin koleksiyona gözle görülür bir cazibe sahip olması açıkça görünürdü, fakat bugün hangi trendler var, varsa, hangileri, birkaç on yıl önceki beşinci iki onuncu yüzyılın eski malzemesiyle aynı doğal birim içinde göreceğimiz aynı sinergiyle beraber? On yıl önce yeniden, hatta büyük bir coşku ile çağdaşları toplamaya başladı, fakat bu şüphe Antal Péter’in seçimlerini hâlâ izliyor. Koleksiyonerin açıkça kabul ettiği belirsizlik, satın alma kararlarının insan değerini de belirliyor: kim daha eminini seçmez, klasik nane büyüyü seçmez mi? Belirsizlik aynı zamanda, koleksiyonerin bugünkü sanatçıların geniş bir yelpazesinden almaya devam etmesini de açıklıyor, ki mevcut sergi ise biraz daha dar ve birkaç kriter bazlı bir seçki sunuyor.

Tudatos döntésként nem szerepel a tárlaton az Iparterves anyag. Bak Imre, Keserü Ilona vagy Nádler István képei gyakorlatilag konszenzusos értéknek számítanak már. Egy másik kiállításon azért érdemes lenne majd egy olyan hosszmetszetet felvillantani, amely a gyűjteményben, a személyes ízlésnek megfelelően, a kolorista-naturalista irányhoz képest mennyiségileg értelemszerűen kisebb súllyal, ám kiváló művekkel képviselt korai konstruktivista vonalú avantgárd (Kassák Lajos, Moholy-Nagy László, Nemes Lampérth József, de akár a zseniális Bohacsek Ede) alkotásaitól nyúlna a neo-avantgárdig.

Ezt az irányt csak Deim Pál egy miniatűr remeke, illetve Károlyi Zsigmond öt kisebb képből álló egysége képviseli a mostani bemutatón, amelyhez viszont nem véletlenül társul Káldi Kata és Köves Éva egy-egy képe. A hatvanas-hetvenes évek "nagy" generációjából mindazonáltal felbukkan még Méhes László és Lakner László (Száj) egy-egy műve, s a rendezők vagány választása az utóbbihoz a főiskolán végzős Tamási Claudia mai festményeit (Ajkaim) társítani. A festészet lehetőségeit, dilemmáit tematizáló alkotók közül nagyméretű, de most nem bemutatott képekkel szerepel a kollekcióban Fehér László és Szűcs Attila.

A kollekció sűrű, drámai üzenetű, a lét feszültségeinek megidézését a látványos ecsetkezelés és a plasztikus faktúra révén is hangsúlyozó irányvonalának tükrében nem meglepő a gyűjtő elkötelezettsége Gaál József (Corpus) munkái iránt, akit a sevillai világkiállításon Tóth Menyhérttel közös bemutatón fedezett fel magának. Csupán színvilágában ellentéte ennek Földi Péter képe (Aszály), de pontosan a citromsárga ilyen bátor használata jelzi, hogy az emberi-állati lét nyomasztó érzeteinek előhívása nem a sötét színek függvénye. Földitől egy hasonlóan nagyméretű, rózsaszín festmény éppen méretproblémák miatt maradt ki a kiállításról, de az egyébként oly könnyen giccsbe fúló világossárga és rózsaszín mesteri alkalmazása kapcsán érdemes elgondolkodni, hogyan is lehetett egy ilyen "popos" színvilágot mély dilemmák ábrázolásával tartalmassá tenni.

efZámbó István (részlet)

A könnyed és a súlyos párosa jelenik meg, bár más vetületben, a Wahorn-efZámbó-feLugossy volt szentendrei triász bemutatott képein is. A gyűjteményben található, lenyűgöző Vajda Lajos anyag fényében természetesnek tűnhetne a Vajda Lajos Stúdió alkotói iránti érdeklődés, ám valójában csak Lugótól került nagyobb anyag Antal Péterhez. Annál tanulságosabb látni, hogy a groteszk képi világ mely darabjait választotta a gyűjtő. A formák gyakran amorf jellege, a tudatalatti elemeinek megidézése nem is helyezi oly távolra e műveket a kollekció gerincét képező drámai vonulattól.

A mulandóságnak a harsány színek és erős gesztusok általi megidézését képviseli Swierkiewicz Róbert képe (Az álom jön és elszáll), míg egy látszólag szűk színskála végtelen sok árnyalatában "úszik", s a melankóliát, meditációt így varázsolja elő Váli Dezső és Vojnich Erzsébet egy-egy festménye. A középnemzedék további alkotóitól egy olyan csoport is található a kollekcióban és részben a kiállításon (Ujházi Péter, Birkás István), akik a hatást éppen a mesteri festőiség elutasítása, s az anyaghasználat kiszélesítése - például homok, textil vagy vakolat részeknek a képmezőbe történő beépítése - révén keresik.

Az anyagok és a kétdimenziós felületből való kilépés iránti érdeklődést tanúsítják a gyűjteményben az immáron klasszikusnak számító, egykor kortárs szobrászok (Schaár Erzsébet, Vilt Tibor) alkotásai, s a kiállításon a groteszkbe hajló (Zsakó István) illetve a redukcióval a drámait kutató (Taubert László) kisplasztikák és a nagy Lois Viktor szobor.

A művészet-fogalomnak a gyűjteményen belüli, radikális kitágítására legjobban a különteremben, mintegy kamara-kiállításon látható dobozok utalnak. Bereznai Péter és Ujházi doboz-kompozíciói hol a közép-európai történelem, hol az általános emberi lét szívszorító bugyraiból merítik elemeiket, míg Zoltán Sándor szürrealisztikus dobozai úgy kínálnak hommage-t Magritte-nak és Ország Lilinek egyaránt, hogy a bemutatott festészeti anyagból közben párbeszédre hívják a bölcseleti-mimetikus és groteszk-elvont motívumokat is.

Az anyag egészét tekintve feltolul az eredeti kérdés, találkoznak-e ezek a művek klasszikus elődjeikkel? Egyes alkotások és művészek terén ezt természetesen majd csak a jövő dönti el. Ám összességében nyilvánvaló a közös kvalitásra törekvés, a klasszikus és a kortárs között csupán a történetiség alapján való különbségtétel elutasítása. Lehet egy kortárs mű kérdésfelvetése és eszköztára akár teljesen hagyományos is, ha ezek a mai kor problémáira reflektálnak, akkor a mű ugyanúgy korunk társa, mint egy installáció vagy c-print. S fordítva: egy mai munka elutasíthatja a művészeti hagyomány akár minden elemét, ha örökérvényű emberi dilemmákról és egyedi formában szól, akkor előbb-utóbb a klasszikus értékek közé sorolódik majd. Mindez erős folytonosságot sugall a szakma által gyakran oly élesen különválasztott klasszikus, modern és kortárs művészet között. A gyűjtő és befogadó számára a mesterséges történeti cezúráknál fontosabb az egyes művek minősége.

Különösen tanulságos mindezt egy átfogó huszadik századi gyűjtemény kapcsán rekonstruálni. Hiszen a modern művészet jövőorientáltsága a múlttal való szakítás programjából eredt, míg a mai kortárs alkotások éppen a történetiséggel játszanak mint szabadon manipulálható szemiotikai vegyértékkel. E kettős perspektívából érthető meg, hogy egy ilyen kitekintésű kollekció a huszadik századot miért nem az izmusok, s különösen nem a geometrikus absztrakció történetére fűzi fel. Jelen van ez a szál, sőt a kortárs anyagban is érvényesül - de csupán az egyik lehetséges olvasatként. Most, hogy az avantgárd lassan minden hulláma történelemmé vált, valójában ez a kérdés foglalkoztat mindenkit: hogyan is lehet a művészet konceptuális-filozófiai illetve érzéki-humanista vetületét egyensúlyban látni, egymással kibékíteni? Az Antal-Lusztig kollekció válasza elég egyértelműen az, hogy a művészetnek a modern életben betöltött szerepe ugyan felöleli az esztétikai-formai kísérletezést és a politikai-világnézeti aktivitást, ám ezek együttesénél is jóval szélesebb, s mélyen kötődik az emberi létállapot örökérvényű kérdőjeleivel való szembenézéshez.

Az Antal-Lusztig gyűjtemény kortárs-művészeti válogatása december 3. és 23. között látható a Godot Galériában. Ébli Gábor