Koronczi Endre képzőművész Kérem, sóhajtson, Széchenyi Úr! című kiállítása 2024. június 14-ig volt látogatható a Godot Kortárs Művészeti Intézetben. A tárlat gondolati és fizikai középpontját a Magyar Tudományos Akadémia felújítása során kibontott szellőztetőrendszerből épített monumentális installáció, a Bennszorult lélegzet képezte. A mű abszurd megjelenésevel és konceptualista gondolitáságával sokak figyelmét felkeltette.
A tárlat alatt sokan érdeklődtek, hogy milyen sorsa jut egy olyan nagyméretű installáció, mely eleve kidobásra ítélt elemekből született, ám a kiállítás kontextusában fontos többletjelentéssel gazdagodott, dokumentummá és műalkotássá vált. Az ilyen típusú installációk elhelyezése komoly kihívás elé állítja az alkotókat és a gyűjtemények gondozóit. A 44 darab eltérő méretű, egyedi elemből álló műegyüttes kiállítást követő elhelyezése teljesíthetetlennek tűnt, ugyanakkor szükségessége a kiállítás alatt egyre égetőbb igényként lépett föl a központi művet övező elismerő kritikák okán is. A mű eredeti, efemer, vagyis megsemmisítésre szánt végkifejletével szembe szállva vállalta művész és kurátor az elhelyezés problémájának megoldását.
A szellőztetőelemek a kiállítótérbe való újrakontextualizálásuk után a megőrzésük és a tovább gondozásuk által erősíthetik meg műalkotás mivoltukat. Ebben a KÉSZ Csoport művészeti szetvezete, a K-ARTS Művészeti Alapítvány nyújtott segítséget és megoldást, amely nagyvonalú felajánlásával elszállította a Godot I.C.A.-ból a szellőztetőelemeket és elhelyezte azokat kecskeméti telephelyén. Az Árvai István által vezetett K-ARTS tevékenysége sokak számára ismerős lehet már, hiszen 2004 óta működteti évente megrendezésre kerülő acélszobrászati szimpozionát és e mellett kiemelkedő, hazánkban kimagasló módon, főként szobrászati alkotásokra összpontosító nemzetközi gyűjteményt épített ki. A mai napig aktívan bővülő vállalati gyűjtemény többek között olyan neves alkotók munkáit is felvonultatja, mint Gerber Pál, Eperjesi Ágnes, Ujházi Peter, Deli Ágnes, Bukta Imre, Ágnes von Uray, Markus Kåhre, Anne-Karin Furunes. Az MTA szellőztetőelemei így egy nívós művészeti közegben várják újabb nyilvános megjelenésüket.
Koronczi Endre a Magyar Tudományos Akadémia épületében forgatott Gyertyás jelenet 2 című videója készítése során lett figyelmes a grandiózus tárgyak különleges atmoszférájára. Az épület lélegzéséért láthatatlanul felelős elemek a hazai tudományos élet nagyjainak leheletét, sóhajait, az agyakat átjáró oxigént őrzik szimbolikusan. A szellőztetőrendszer metaforikusan a világot egybekötő közös levegőáramláshoz kapcsolódik, ahogy a léghez hasonló testetlen gondolatok egészséges életének alapja is egy folyamatos termékeny cserélődés.
Az archeológiai ihletettségű projekt eredeti dokumentációval ellátott műtárgyeggyüttesként került bemutatásra a Kérem, sóhajtson, Széchenyi Úr! kiállításon, a kortárs művészet szemszögéből idézve meg a történeti múzeumok kiállításainak világát. A labirintusszerűen elhelyezett tárgyak erőteljesen indusztriális jellege kérdésként veti fel, hogy tudjuk-e esztétikusnak látni a funkcionális, korábban a padló alá rejtett objektumokat, és milyen szerepe van ebben az installáció mögött álló gondolatiságnak. A kortárs rom esztétikáját is érzékeltető, megviselt elemek a tárlaton monumentális természeti felvételek vetítésével kiegészülve sejtették a Föld bolygót körbeölelő “kozmikus lehelet” elképzelhetetlen méretű kiáramlását.
Comments