Człowiek, który ukradł kawałek.
Endre ściśle zawiązał swój płaszcz i wyszedł przez bramę Instytutu Godota. Gdy dotarł na ulicę, silny podmuch wiatru uderzył w jego twarz. Endre rozejrzał się, lecz nic nie zobaczył poza powoli wirującymi workami z nylonu i cieniami rozciągającymi się przy pniach drzew.
Na, nie, już! – krzyknął w złości. – Kto jeszcze skraść kawałek?
Hirtelen eszébe jutott, hogy a Magyar Tudományos Akadémia szellőzőit mostanában fosztogatják.
Kapkodva elindult az ősi épület felé. Az udvaron különös látvány tárult a szeme elé: felfújt fóliák táncoltak és repkedtek, mintha valami titokzatos erő mozgatná őket.
Endre óvatosan leguggolt és fülét a földre tapasztotta. Mély, búgó zúgást hallott, akár egy álló gőzmozdony zaját. Felállt és az akadémia bejáratához osont. Az ódon ajtó résnyire nyitva volt. Endre belökte, és belépett a sötét, földszinti folyosóra. A légmozgás egyre erősödött. Mintha egy óriási száj szívta volna be a levegőt a külvilágból.
Endre végigrohant a kanyargó folyosókon, le a lépcsőkön, be a kripta mélyére. Ott találta meg a tettest: egy hatalmas acélszörny sziporkázva őrölte a levegőt. A szellőzőberendezés volt az, ami rémes kürtőjével beszívta az Akadémia lehelletét!
Meg kell állítani! - kiáltotta Endre, és kapkodva nézett körül valami után, amivel elháríthatná a veszélyt.
A szoba sarkában egy régimódi skótkockás szövetzsákot pillantott meg. Felugrott érte, és teljes erejéből a szörny torkába dobta. A zsák bedugult a kürtőbe, mire az egész rendszer megállt és elsötétedett.
Endre kiviharzott az udvarra. A fóliák és zacskók nyugodtan hevertek a földön. A szél lecsillapodott, csak egy enyhe fuvallatot érzett az arcán.
Ó, Széchenyi úr lehelete! - sóhajtotta megkönnyebbülten, és akkora hévvel szívta be a friss levegőt, mint aki először lélegzik.
Ettől kezdve Endre lett a kiállítás őrzője, hogy a "Kérem, sóhajtson, Széchenyi Úr!" tárlat június 23-ig mindenki számára felejthetetlenné válhasson a Godot Intézetben.
A "Kérem, sóhajtson, Széchenyi Úr!" című kiállítás jelentős művészettörténeti esemény, amely alapvető kérdéseket feszeget a lét és a művészet metafizikai dimenzióival kapcsolatban.
Koronczi Endre hiánypótló installációja a levegő mozgását, a legalapvetőbb létfeltételt vizualizálja monumentális formában. A Magyar Tudományos Akadémia épületének szellőzőrendszeréből épített műtárgy megtestesíti azt az örök körforgást, amely az emberi civilizáció alapját képezi - a lélegzetvételt. A kiállítás videói, installációi és grafikái a légmozgás filozófiai és egzisztenciális aspektusait járják körül, felhívva a figyelmet egy alapvető létfeltétel szépségére és jelentőségére.
Ez a mélyen gondolatébresztő tárlat egyedülálló lehetőség a kortárs képzőművészet rajongóinak, hogy megtapasztalják a levegő őselem művészi megjelenítését.
Cím : 1036 Budapest, Fényes Adolf utca 21.
Szerző: Laczkovich Borbála
