Kerekes Gábor
OVER PARTY
2022 Godot Katalizátor díj - finalista
Kiállítás: HETEROTÓPIA – minőségi tér: 2022. március 24 – április 10.
KEREKES GÁBOR (1975), képzőművész
Kerekes Gábor 2003-ban a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán diplomázott.
A 2000-es évek végétől tudatosan kezdett leválni a klasszikus „white cube” kiállítás sémáiról és fordult a különféle közösségi terek adta egyedi kihívások felé.
Monumentális, helyspecifikus installációi egyre inkább a térbe kilépve valósulnak meg, miközben a hagyományos képhordozó felületeket is elhagyja.
Kerekes leginkább két fő témával foglalkozik. Az egyik a futurisztikus jövőkép, lebegő városokkal, amelyek központi elemeként egy eljövendő Bábel torony motívuma játszik központi szerepet.
A másik az elektronikus zenei világ narratív elbeszélése party-modelleken és chill outokon keresztül.
Aprólékosan összeválogatott, zúzdába szánt magazinokból kivágott figuráit a kollázs technikájával új kontextusba helyezi és hozza létre sajátos, már-már új, realisztikus világát, amely mint színes, újrahasznosított, mégis összefüggő képi narráció jelenik meg a néző számára. Kerekes munkáinak célja a néző gondolatébresztő szórakoztatása és a képi újrahasznosítás alternatívája.
OVER PARTY - A kimerevített pillanat - avagy a mulandóság allegóriája
Installáció, 2021-2022
Kerekes Gábor koncepciójának alapja az úgynevezett „danse macabre”, a Haláltánc, amely a 14. században dúló pestisjárványok kapcsán alakult ki és a következő században didaktikus értelemben, a bármikor bekövetkező halálra emlékeztetve, monumentális falfestészeti formákban terjedt el Európában. A haláltáncok képi ábrázolásában gazdagok, szegények, nők, férfiak, idősek vagy fiatalok egymás után lépkedve „betáncolnak” a túlvilágra.
A pandémia sivársága alatt Kerekes ezt az életérzést kapta el és jeleníti meg nagyszabású, helyspecifikus installációjában. Magazinokból kivágott alakokból alkot táncoló tömeget, miközben a látogató akaratlanul is a DJ szerepébe kerül. Kerekes modellszerű kellékekkel emlékeztet minket az önfeledt közös táncolások, a házibulikban megtapasztalható szoros közösség érzésére, amely talán már sohasem lesz korábbi formájában megtapasztalható.
Az alkotó konkrétan is megkérdezi: Lesz-e még valaha „biztonságos”, „fertőzésmentes” egy fesztivál, el tudjuk fogadni, hogy egy önfeledt házibuli után megbetegedhetünk, vagy mások halálát okozhatjuk egy érintés által? Mit jelent ma „felszabadultnak lenni”, és mit jelent majd ez a fogalom a jövőben? Önfeledten táncolunk a halálba láthatatlan vírusok és fenyegető indulatok, háborúk közepette?
Statement
Mindig is az un. nagytermes installációs műfaj vonzót - a Képzőn Festő szakos létemre is ilyen munkákkal kísérleteztem. Jelenleg már több mint 15 éve ötvözőm a kollázs technikával, ami nálam a kezdetektől egy meglévő képanyagok részletinek összemixelése és annak térbe való kiterjesztéséről szól. Cél vele: egy új-realisztikus világ megteremtése. Számomra fontos olyan leíró jellegű művek készítése, aminek a szemlélése közben a néző az aprólékos kidolgozás segítségével tudja leolvasni a történet mondandóját. A papír alapú képi anyagot zúzdába szánt magazinokból nyerem ki, műfajilag a Trash, de szemléletében az újrahasznosítás jegyében használom fel azokat.
A papír: síkból térbe való kiléptetése után a térbeliséget kutatva eljutottam a hordozó elhagyásához. Ezzel egy időben megváltozott a műveimnek az előadásmódja, amiket egyfajta Live Act ként az adott helyszínen készítek el. Legtöbbször helyi elemek bekomponálásával – így munkáim helyspecifikus installációvá válnak.
Két fő témával szeretek váltakozva foglalkozni- az egyik Futurisztikús jövőkép, lebegő városokkal, központi elemeként feltünő egy új eljövendő Bábel torony motívummal. A másik az elektronikús zenei világ narativíkús elbeszélése, partykon, chill outokon keresztül.
Munkáimra mindig is úgy gondolok, hogy a nézőt szórakoztassa, de egyben gondolat ébresztő szemléletet is indítson be nála, részben a téma ill. az újrahasznosító technikám/módszerem alapján.