Kopasz Tamás

Con el mayor respeto le invitamos a la inauguración de la exposición titulada «Kopasz Tamás …reneszánsz…» el 2001 de septiembre del 26 a las 20 . La inauguración la dará la historiadora del arte Valéria Vanília Majoros.

El año pasado, Tamás Kopasz, quien recibió el Premio Munkácsy, presentó su exposición titulada «reneszánsz…». Esta exposición, de cierta manera, es una síntesis de los trabajos característicos de la época de los ochenta, que son apasionados y ardientes, y de los que aparecen en los noventa, que son sin emoción y fríos tanto en la elección de materiales como en la forma de presentación.

Las épocas creativas constituyen un todo unificado, son claramente distinguibles tanto en su temática como en la selección de materiales. Sus primeras obras importantes son las “Szerelmes-képek” (1986.). En ellas se perciben luchas con los materiales y la batalla de “héjanász” que se esconde en el tema. Las crónicas subsiguientes (Aranykor, Bronzkor, Rézkor 1986-88.) se caracterizan también por la decadencia en el tratamiento de la superficie, las técnicas de pintura y la selección de materiales, mostrando simplicidad, un tono primitivo y la nostalgia por el mundo de Árkádia.

A Rézkor után Kopasz visszatért a durva felületű anyagokhoz, majd az Ornamentikák című sorozatban, előtérbe kerül a térbeliség, megjelenik az érzelemmentes ábrázolásmód. A Pajzsok, és a Nőnemű-képek fő jellemzője a képromboló gesztus, még pedig a vágás technika megjelenése, a három dimenziós művek létrehozása képmeghajlítással, relief felületek, illetve a vágással felnyitott síkok megalkotásával. A kilencvenes évekbeli korszakait (Rolló, Papírképek) egyrészről az összetett technikák, illetve (Felhők, Tájképek) az ezeket felváltó pigment jellemzi, és a vasfestészet, visszatérés a durva, rideg formákhoz, szenvedély nélküli előadásmódhoz. A szeptember 26-án nyíló kiállítás anyaga, csakúgy mint Kopasz munkáinak jelentős része nem ábrázoló jellegű, inkább „ a belső emóciók, gondolatok tárgyi, képi megjelenítése”.

A kiállított festmények és szobrok mindegyike egy-egy sorozat tagja, a szobrok hármas egységekből épülnek fel. A képek folytatói a ..révület.. című kiállítás képeinek, a vasból és gipszből készült szobrok pedig némiképp a képek „plasztikus kitüremkedései”. Alapjuk ugyanúgy a hajlított forma, a kör, illetve a gömb formája, amely váltás az eddigi szobrok hosszanti alakjához képest. A kör, a gömb hagyományosan a tökéletes forma szimbóluma, Kopasz Tamásnál inkább a bezártság, a „tömbbe zárt„ gesztus, gondolat jelképe. A szabálytalan, befejezetlen kör alakú szobrok némelyike kicsit az embrió-állapot kiszolgáltatott, küzdelmekkel teli feszültségét jelöli, amelyben az életet kezdő lény már nincs biztonságban, egyrészt a zárt forma hiánya, másrészt a benne csavarodó, kusza hálók miatt.

A szobrok emlékeztetnek a harcokban használt sisakokra is. Kopasznál előfordult már a pajzsra hasonlító vasplasztika, ami –akárcsak a sisak- a harcban –jellemzően Kopaszra- nem támadó eszköz, hanem a védelem eszköze, a pajzs mögött megbúvó egyén védelméé.

Kettősség jellemzi tehát a szobrokat, és az ellentétek szembenállása, egyrészt a „sisakon” kívüli harc elleni védekezés és a „sisakon” belüli harc ellentéte, másrészt az anyagé, a vas és a gipsz anyagából fakadó kettősségé, a ridegség és a lágyság, puhaság szembekerüléséé.

A kiállításon szereplő művek tehát valóban szintézisei az eddigi életműnek, a szenvedély és a ridegség egymásnak feszülő erőinek egyensúlyai.

A kiállítás megtekinthető 2001. október 26-ig.