Szurcsik József

Download i trykmåtte størrelse

Godot Galleri inviterer med respekt

József Szurcsik

Opusculum – Mødet mellem verdener / Kunstgenstande, skulpturer

ved åbningen af udstillingen med titlen

Den 2008 marts 14-en, kl. 20.

Åbner: Nagy T. Katalin kunsthistoriker

Kæmper med: Uzgin Üver-ensemble

Tilgængelig: marts 10 - 29

Download i trykmåtte størrelse

I den aktuelle udstilling kan vi se både skulpturer og roterbare billeder. Hvert værk, altså et opusculum, er en lille kendetal, hvor kunstneren eksperimenterer med en særlig fortolkning af rummet. De iflydende, svejsede og svejsede tegne jern- og stålskeletter blev fremstillet 2006 og 2007. Ansigterne, som er skjult mellem flader og rumlag, er kunstnere, der bringer nye perspektiver på temaerne livssituationer, relationer og skjul. Ligesom tegninger og malerier, der er indkapslet i den løse form. Karakteristikken ved roterbare billeder er de flere perspektiver i kompositionen. Den store udfordring ved at skabe værkerne rent faktisk var at håndtere de ændringer, der opstår gennem rotation, som former de nye forhold mellem billeddelen.

Download i trykmåtte størrelse

Szurcsik József pályája a 80-as évek második felében indult. 1985-ben fejezte be a Magyar Képzőművészeti Főiskolát, 1988-ban pedig a művésztovábbképzőt. Ebben az időben már leáldozóban volt az új festészet, és a fiatalok – GalluszGyöngyi, KótaiTamás, SzíjKamilla stb. – egy szikárabb újkonceptuális, némiképpen minimalos stílusban kezdtek el dolgozni, de ebben az időben jelentkezett a szocreálon ironizáló „kék acélosok” (KunglGyörgy, KicsinyBalázs stb.) csoportja is. Szurcsik azonban más utat választott. Korai, némiképpen társadalomkritikus munkái inkább az új tárgyiassághoz kapcsolhatók, annyiban viszont eltér tőlük, hogy míg az előbbi irányzathoz köthetők demitizálták, tárgyiasították a témáikat, Szurcsik inkább mitizálta az övéit. Monumentális, örökkévalóságot sugárzó emberköveit, falembereit a régmúlt mítoszok hangulata lengte, lengi körül, akárcsak a néhány évvel korábban induló GaálJózsef munkáit. Nem véletlenül említik méltatói monumentális kőfigurái kapcsán az egyiptomi művészetet, hiszen maga a grafikus-festő is hivatkozik erre: „…az egyiptomi művészetet kimondottan szeretem. Nekem ez jelenti a csúcsot. Tetszenek a gyönyörűen leegyszerűsített formák… Elgondolkodtató, mi lehet az, ami a dolgokat több ezer éven keresztül fenntartja? Hát a hatalom. Maga a társadalmi berendezkedés, a politikai rendszer konzerválja a dolgokat. De vajon hol itt az egyéniség szerepe? Mert a 20. században én még mindig azzal a tudattal ébredek, hogy EGYÉNISÉG! A divat azonban meghatározza mozgásterünket. Mindenkinek ugyanaz a farmernadrág kell, és szép fokozatosan feladjuk sajátosságainkat.” A 90-es évek közepén, második felében elfordult a félprofilban ábrázolt fejeitől, pontosabban akkor is fejeket festett és rajzolt, csak áttételesen, tárgyakból, spakliból, halakból formálta meg őket. 1995-ben a szentendrei Művésztelepi Galériában tizenkét festményen és ugyannyi tusrajzon emberfejű halakat ábrázolt, egy évvel később a Vigadó Galériában emberarcú, spaklikat megjelenítő olajképeit láthattuk, melyek egyszerre voltak tárgyak és félprofilban ábrázolt archaikus figurák. 1997-ben pedig olyan színes – kék, zöld, piros –, sokszor repesztett háttér elé helyezett éles, hegyes késeket festett, melyeknek hol a pengéje, hol a nyele formál emberfejet (Féltékenykés, 1997). E látszólagos kitérő után ismét visszatért a félprofilban ábrázolt emberfejekhez, melyek hol spirálba csavarodnak, hol tölcsérformából dudorodnak ki, vagy éppen kitüremkednek a vászonból, 1997-től ugyanis színes, repesztett technikával kezdi festeni plasztikus hatásúvá váló képeit (Nagy titkokőrzői, 1997).

Lóska Lajos

A kiállítás a Budapesti Tavaszi Fesztivál programjának része.

Megtekinthető keddtől péntekig 10 és 18, szombaton 10 és 13 óra között.