Csoportos kiállítás

Godot Galerien inviterer dig med respekt til

Malerier, skulpturer og kasser.

Større størrelse

til åbningen af udstillingen med titlen

hvad er Antal-Lusztig Samlingen

præsenterer en udstilling udvalgt ud fra kortårs kunstmateriale.

Åbning: den 2003 december 3 kl. 20.

Åbning: Ébli Gábor, esztéta.

Udstillingsudvalg:

Bereznai Péter, Birkás István, Deim Pál, efZámbó István, feLugossy László, Földi Péter, Gaál József, Káldi Kata, Károlyi Zsigmond, Köves Éva, Lakner László, Lois Viktor, Méhes László, Swierkiewicz Róbert, Tamási Claudia, Taubert László, Ujházi Péter, Váli Dezső, Vojnich Erzsébet, Wahorn András, Zoltán Sándor, Zsakó István

Udstillingen kan ses fra 2003 december 23.

Tirsdag til fredag 10-18 og

På lørdag fra 10 til 13.

i et andet tidspunkt med forudgående aftale

Péter Földi /udsnit/

Denne tredje gang præsenterer Godot-galleriet sin udstillingsserie “Kortartede selvstændige samlinger”. Vores mål er at bringe opmærksomhed på den egenbegynder-samling, der har fået nyt liv efter omvæltningen, hvor museefinis børn hurtigt kombineres med prestigespillerne i den private investering. Alt flere kommer ind på, at et af de mest spændende, mest varierende, og mest ekspressive områder for den enkelte indsamler i videnskab er moderne billedkunst. Vores aktuelle udstilling er en sand nydelse: Antal Pepers klassiske samling er måske den største og mest omfattende samling i Ungarn. Dens stykker er fremvist i utallige udstillinger, kataloger og monografier, men har indtil videre altid været under privat ejerskab, anonymt. Dette er den første gang, at samlerens tilstedeværelse og personlige valg bliver afsløret.

Gaál József /uddrag/

Hvordan kan man forbinde Csontváry, Szinyei eller Gulácsy med i dagtidens samtidskunst? Hvilken skala placerer de allerede klassiske mestre foran nutidens skabere? Omvendt: hvad kan vi finde i deres - måske evigt gyldige - modernitet ved at se på dagens kunstnere gennem deres malerier? Udover de enkelte mesterværkers kvalitet gør netop disse spørgsmål spekulationerne spændende i en samling af kunst, hvor hele sværen af moderne ungarsk kunst, fra Nagybánya til nutidens pixelmaleri, kan findes.

Oprindelsen af kollektionen går tilbage til den store kulturgour dameafslaveren, som fra udgangen af seksserne allerede støttede sine primære kunstvarekøb hos sin daværende gymnasieonkel.

Samlingen overskrider maleriens grænser. Statuetterne af Bokros Birman Dezső og Medgyessy Ferenc samt de omfattende materialer, der stammer fra deres arv, præsenteres. Avbildningen er særskilt bemærkelsesværdig med materiale fra Imre Ámos, som samtidigt er en påmindelse om den nære venskab, der knytter samleren Anna Margith til. I det debrecinske hjem venter i dag nu et særskilt vitrinskab de oldtidlige arkæologiske genstande.

Den indsamlede klassiske moderne mængdes museale kvalitet og dybde udgjorde ingen hindring for inddragelsen af samtidskunst endnu. Ország Lili-ikonen på væggen, Bálint Endres forskellige teknikker eller netop det delvist udlandet bringte tilbage, i lang tid betragtet som en ærklegek, bevarer Kondor Beolas værkers spektrum, at vores efter- anden verdenskrigs levende kunst allerede fra begyndelsen gennem efterkommanden og langt før den officielle kanonisering fandt vej ind i den tidlige samling, der oprindeligt blev baseret på klassikerne og hans egne samtidige og af den gravide far-far, der stadig var i live den niogførtiårige aldersgruppe, der endte med at dø; fremtiden efter mindst et århundrede af at handle i litteraturen. Der blev besluttet, at dette rent faktisk vil være og forblive en fælles Antal–Lusztig-samling: de to generationers smag kunne naturligvis variere, men deres forpligtelse til kvalitet og visse stilistiske principper gav den store samling, der næsten er et århundrede gammel, et fælles fundament.

I 1978 blev det dog ikke kun bedstefar, der gik bort, men også Ország Lili. Med hendes død slap op at fremme udbygningen af den samtidsalmene del af samlingen. På det år, da den unge mand lige så nuværende udveksling havde modtaget, var kunstnerinden, som spillede næsten en morlig rolle, samtidig med at hendes personlige tilstedeværelse var vigtig - uden hendes fodsel slotte indsatsen med at købe levende kunst an. En halv.½ årtier gik der, hvor den klassiske samling kontinuerligt voksede, og den indtil da indkøbte samtidsdel blev stillesimmelig klassificeret med kunstnernes død; men en åbenhed mod nye samtidskunstnere opstod således ikke.

Lakner László /uddrag/

Det havde også en æstetisk grund. Da den generation, der i de seksogtidsdimensioner holdt sig for godkendt, forlod efter anden verdenskrigs afslutning, lukkede et stykke af den moderne kunst. Det var sværere at vælge blandt de nye samtidstalere, især inden for Antal-Lusztigs program, hvor hovedpunkterne stadig er det udtryksfulde (herunder, men ikke udelukkende, figurative) maleri, der bruger dybe farve nuances, og aftenen af dramatiske konflikter i delvis eksistentialistisk, delvis spirituel fortolkning. Denne kunstneriske credo virker dog sjældent moderne indtil i dag. Kampen mellem klassisk modernisme og moderne værdier forstærkes, når samlingen af samtidskunstelse gentagende begyndes.

Det tidligere samtidige materiale har tydeligvis smagret kulørt i samlingen, men er der, og i så fald hvilke trendene, der i dag de ser lavet i lige så naturlig samling som de tidligere materialer fra det sentiendrede århundreder? Selvom der har samlende nyt klappere i de seneste årens, har stadig en tvivl om Antal Péters valg. Det er usikkerheden, som kunstsamleren bevident antager, der også afgør, at de køber trofast deres menneskelige værdi: hvem vil ikke vælge den sikre og sidde ved et klassisk blad? Usikkerheden forklarer også, hvorfor kunstsamleren køber fra et bredt udvalg af dagens kunstnere, mens den aktuelle udstilling kun præsenterer et snævrere udvalg baseret på enkelte kriterier.

Ébli Gábor:

Billeder, skulpturer og kasser fra Antal‑Lusztig‑samlingen

Hvordan kan man hænge Csontváry, Szinyei eller Gulácsy sammen med nutidens samtidskunst? Hvilke fyrtio absolutte referencer deres endnu klassificerede mestre affærdigstiller i forhold til de moderne kunstnere? Omvendt flere: hvad kan vi se i nutidens kunstnere, når vi overser deres aldrede opfattelser af den - måske evigt gyldige - modernitet i deres oprindelige billeder? Ud over kvaliteten af ​​hver enkelt mesterstykke gør disse spørgsmål vores kunstsamling spændende, hvor den fulde moderne torden af ​​det ungarske kunst er til stede, fra Nagybánya til nutidens pixelmaleri. Oprindelsen af ​​kollektionen går tilbage til en lille mors jorden, der støttede han i sine seksdages år senere, da hans fulde lysende uldpløjested var begyndte købt hans første grundprisen.

Samlingen overskrider maleriens grænser. Statuetterne af Bokros Birman Dezső og Medgyessy Ferenc samt de omfattende materialer, der stammer fra deres arv, præsenteres. Avbildningen er særskilt bemærkelsesværdig med materiale fra Imre Ámos, som samtidigt er en påmindelse om den nære venskab, der knytter samleren Anna Margith til. I det debrecinske hjem venter i dag nu et særskilt vitrinskab de oldtidlige arkæologiske genstande.

A gyűjtött klasszikus modern anyag múzeumi minősége és mélysége nem jelentett akadályt a kortárs művészet beemelése előtt sem. Az Ország Lili ikonosztáz a falon, Bálint Endre legkülönbözőbb technikájú munkái vagy éppen a részben külföldről hazahozott, sokáig lappangóként számon tartott Kondor Béla művek spektruma mutatja, hogy a második világháború utáni élő művészetünk az unoka révén már kezdettől fogva, s a hivatalos kanonizációt jóval megelőzően utat talált a nyolcvankilenc éves korában elhunyt, s az utolsó napig aktívan élő nagyapa által eredetileg a klasszikusokra és a saját kortársaira alapított gyűjteménybe. Ekkor dőlt el, hogy ez tényleg közös Antal-Lusztig kollekció lesz és marad: a két generáció ízlése ugyan különbözhetett, de a minőség, s néhány stiláris alapelv iránti elkötelezettségük közös nevezőt biztosított a lassan száz évet felölelő anyagnak.

I 1978 blev det dog ikke kun bedstefar, der gik bort, men også Ország Lili. Med hendes død slap op at fremme udbygningen af den samtidsalmene del af samlingen. På det år, da den unge mand lige så nuværende udveksling havde modtaget, var kunstnerinden, som spillede næsten en morlig rolle, samtidig med at hendes personlige tilstedeværelse var vigtig - uden hendes fodsel slotte indsatsen med at købe levende kunst an. En halv.½ årtier gik der, hvor den klassiske samling kontinuerligt voksede, og den indtil da indkøbte samtidsdel blev stillesimmelig klassificeret med kunstnernes død; men en åbenhed mod nye samtidskunstnere opstod således ikke.

Det havde også en æstetisk grund. Da den generation, der i de seksogtidsdimensioner holdt sig for godkendt, forlod efter anden verdenskrigs afslutning, lukkede et stykke af den moderne kunst. Det var sværere at vælge blandt de nye samtidstalere, især inden for Antal-Lusztigs program, hvor hovedpunkterne stadig er det udtryksfulde (herunder, men ikke udelukkende, figurative) maleri, der bruger dybe farve nuances, og aftenen af dramatiske konflikter i delvis eksistentialistisk, delvis spirituel fortolkning. Denne kunstneriske credo virker dog sjældent moderne indtil i dag. Kampen mellem klassisk modernisme og moderne værdier forstærkes, når samlingen af samtidskunstelse gentagende begyndes.

Káldi Kata (részlet)

Det tidligere samtidige materiale har tydeligvis smagret kulørt i samlingen, men er der, og i så fald hvilke trendene, der i dag de ser lavet i lige så naturlig samling som de tidligere materialer fra det sentiendrede århundreder? Selvom der har samlende nyt klappere i de seneste årens, har stadig en tvivl om Antal Péters valg. Det er usikkerheden, som kunstsamleren bevident antager, der også afgør, at de køber trofast deres menneskelige værdi: hvem vil ikke vælge den sikre og sidde ved et klassisk blad? Usikkerheden forklarer også, hvorfor kunstsamleren køber fra et bredt udvalg af dagens kunstnere, mens den aktuelle udstilling kun præsenterer et snævrere udvalg baseret på enkelte kriterier.

Tudatos döntésként nem szerepel a tárlaton az Iparterves anyag. Bak Imre, Keserü Ilona vagy Nádler István képei gyakorlatilag konszenzusos értéknek számítanak már. Egy másik kiállításon azért érdemes lenne majd egy olyan hosszmetszetet felvillantani, amely a gyűjteményben, a személyes ízlésnek megfelelően, a kolorista-naturalista irányhoz képest mennyiségileg értelemszerűen kisebb súllyal, ám kiváló művekkel képviselt korai konstruktivista vonalú avantgárd (Kassák Lajos, Moholy-Nagy László, Nemes Lampérth József, de akár a zseniális Bohacsek Ede) alkotásaitól nyúlna a neo-avantgárdig.

Ezt az irányt csak Deim Pál egy miniatűr remeke, illetve Károlyi Zsigmond öt kisebb képből álló egysége képviseli a mostani bemutatón, amelyhez viszont nem véletlenül társul Káldi Kata és Köves Éva egy-egy képe. A hatvanas-hetvenes évek "nagy" generációjából mindazonáltal felbukkan még Méhes László és Lakner László (Száj) egy-egy műve, s a rendezők vagány választása az utóbbihoz a főiskolán végzős Tamási Claudia mai festményeit (Ajkaim) társítani. A festészet lehetőségeit, dilemmáit tematizáló alkotók közül nagyméretű, de most nem bemutatott képekkel szerepel a kollekcióban Fehér László és Szűcs Attila.

A kollekció sűrű, drámai üzenetű, a lét feszültségeinek megidézését a látványos ecsetkezelés és a plasztikus faktúra révén is hangsúlyozó irányvonalának tükrében nem meglepő a gyűjtő elkötelezettsége Gaál József (Corpus) munkái iránt, akit a sevillai világkiállításon Tóth Menyhérttel közös bemutatón fedezett fel magának. Csupán színvilágában ellentéte ennek Földi Péter képe (Aszály), de pontosan a citromsárga ilyen bátor használata jelzi, hogy az emberi-állati lét nyomasztó érzeteinek előhívása nem a sötét színek függvénye. Földitől egy hasonlóan nagyméretű, rózsaszín festmény éppen méretproblémák miatt maradt ki a kiállításról, de az egyébként oly könnyen giccsbe fúló világossárga és rózsaszín mesteri alkalmazása kapcsán érdemes elgondolkodni, hogyan is lehetett egy ilyen "popos" színvilágot mély dilemmák ábrázolásával tartalmassá tenni.

efZámbó István (részlet)

A könnyed és a súlyos párosa jelenik meg, bár más vetületben, a Wahorn-efZámbó-feLugossy volt szentendrei triász bemutatott képein is. A gyűjteményben található, lenyűgöző Vajda Lajos anyag fényében természetesnek tűnhetne a Vajda Lajos Stúdió alkotói iránti érdeklődés, ám valójában csak Lugótól került nagyobb anyag Antal Péterhez. Annál tanulságosabb látni, hogy a groteszk képi világ mely darabjait választotta a gyűjtő. A formák gyakran amorf jellege, a tudatalatti elemeinek megidézése nem is helyezi oly távolra e műveket a kollekció gerincét képező drámai vonulattól.

A mulandóságnak a harsány színek és erős gesztusok általi megidézését képviseli Swierkiewicz Róbert képe (Az álom jön és elszáll), míg egy látszólag szűk színskála végtelen sok árnyalatában "úszik", s a melankóliát, meditációt így varázsolja elő Váli Dezső és Vojnich Erzsébet egy-egy festménye. A középnemzedék további alkotóitól egy olyan csoport is található a kollekcióban és részben a kiállításon (Ujházi Péter, Birkás István), akik a hatást éppen a mesteri festőiség elutasítása, s az anyaghasználat kiszélesítése - például homok, textil vagy vakolat részeknek a képmezőbe történő beépítése - révén keresik.

Az anyagok és a kétdimenziós felületből való kilépés iránti érdeklődést tanúsítják a gyűjteményben az immáron klasszikusnak számító, egykor kortárs szobrászok (Schaár Erzsébet, Vilt Tibor) alkotásai, s a kiállításon a groteszkbe hajló (Zsakó István) illetve a redukcióval a drámait kutató (Taubert László) kisplasztikák és a nagy Lois Viktor szobor.

A művészet-fogalomnak a gyűjteményen belüli, radikális kitágítására legjobban a különteremben, mintegy kamara-kiállításon látható dobozok utalnak. Bereznai Péter és Ujházi doboz-kompozíciói hol a közép-európai történelem, hol az általános emberi lét szívszorító bugyraiból merítik elemeiket, míg Zoltán Sándor szürrealisztikus dobozai úgy kínálnak hommage-t Magritte-nak és Ország Lilinek egyaránt, hogy a bemutatott festészeti anyagból közben párbeszédre hívják a bölcseleti-mimetikus és groteszk-elvont motívumokat is.

Az anyag egészét tekintve feltolul az eredeti kérdés, találkoznak-e ezek a művek klasszikus elődjeikkel? Egyes alkotások és művészek terén ezt természetesen majd csak a jövő dönti el. Ám összességében nyilvánvaló a közös kvalitásra törekvés, a klasszikus és a kortárs között csupán a történetiség alapján való különbségtétel elutasítása. Lehet egy kortárs mű kérdésfelvetése és eszköztára akár teljesen hagyományos is, ha ezek a mai kor problémáira reflektálnak, akkor a mű ugyanúgy korunk társa, mint egy installáció vagy c-print. S fordítva: egy mai munka elutasíthatja a művészeti hagyomány akár minden elemét, ha örökérvényű emberi dilemmákról és egyedi formában szól, akkor előbb-utóbb a klasszikus értékek közé sorolódik majd. Mindez erős folytonosságot sugall a szakma által gyakran oly élesen különválasztott klasszikus, modern és kortárs művészet között. A gyűjtő és befogadó számára a mesterséges történeti cezúráknál fontosabb az egyes művek minősége.

Különösen tanulságos mindezt egy átfogó huszadik századi gyűjtemény kapcsán rekonstruálni. Hiszen a modern művészet jövőorientáltsága a múlttal való szakítás programjából eredt, míg a mai kortárs alkotások éppen a történetiséggel játszanak mint szabadon manipulálható szemiotikai vegyértékkel. E kettős perspektívából érthető meg, hogy egy ilyen kitekintésű kollekció a huszadik századot miért nem az izmusok, s különösen nem a geometrikus absztrakció történetére fűzi fel. Jelen van ez a szál, sőt a kortárs anyagban is érvényesül - de csupán az egyik lehetséges olvasatként. Most, hogy az avantgárd lassan minden hulláma történelemmé vált, valójában ez a kérdés foglalkoztat mindenkit: hogyan is lehet a művészet konceptuális-filozófiai illetve érzéki-humanista vetületét egyensúlyban látni, egymással kibékíteni? Az Antal-Lusztig kollekció válasza elég egyértelműen az, hogy a művészetnek a modern életben betöltött szerepe ugyan felöleli az esztétikai-formai kísérletezést és a politikai-világnézeti aktivitást, ám ezek együttesénél is jóval szélesebb, s mélyen kötődik az emberi létállapot örökérvényű kérdőjeleivel való szembenézéshez.

Az Antal-Lusztig gyűjtemény kortárs-művészeti válogatása december 3. és 23. között látható a Godot Galériában. Ébli Gábor